Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)

getésével nyert hamuval hamvazkodtak, emlékezve az emberi nem halandóságára. Ezen időszakban tilos volt a zajos mulatság, a lakodalmak tartása mindkét felekezetnél. Kivételt képezett március 15., amikor a gazdák és az iparosok is tánccal egybekötött ünnepi vacsorával emlékeztek 1848 eseményeire, szereplőire. Igazi örömünnep volt ez a nap Római katolikusoknál az egész időszakban minden pénteken kereszt járás volt, azaz a stációk előtti imádkozás. Ezen egész időszakban a római katolikus családokban böjtös ételeket főztek. A húsvétot megelőző hét vasárnapja, Krisztus diadalmas jeruzsálemi bevonulásának emlékünnepe, a pálmák vasárnapja, vagyis virágvasárnap. A katolikus családok ilyenkor barkacsokrokat vittek a templomba, amit a szertartás keretében a pap megszentelt. Mise végeztével mindenki elvette a szentélvbe tett asztalról barkáját, amit részben hazavittek, részben pedig a temetőbe. A szertartás a VIII. század óta körmenettel járt együtt. Ezen a napon hangzott el először a passió. Amikor az új szentelt barkát hazavitték, az előző esztendeit mindig elégették. Virágvasárnapot követően kezdődik a nagyhét, amelynek három utolsó napjához kapcsolódott a legtöbb szokás, még az olyan, szokásokban különösen szegény közösségekben is, mint Füred. Nagycsütörtökön a katolikus templomban elhallgattak a harangok. A pap és azok az asszonyok, akik a takarításnál is segítséget adtak, elkészítették a nagyszombatig kitett Szent Sírt. Az Úrkoporsót virágokkal vették körül. Ez a jeruzsálemi sír mintájára készült. Nagypénteken Krisztus kereszthalálára emlékezve a katolikusok keresztutat jártak, s ilyenkor hangzott el másodszor a passió. A reformátusok pedig gyászt öltve istentiszteleten vettek részt. Ezen a napon mindkét felekezetű családokban böjtös ebédet készítettek, többen pedig egész nap böjtöltek. Nagyszombaton délután 5 órakor kezdődött a római katolikus szertartás. Először került sor a tűzszentelésre és a húsvéti gyertya meggyújtására, majd a vízszentelésre, ezt követte a szentmise, végezetül pedig a feltámadt Krisztus szobrával a körmenet a templomtól a hősi szoborig és vissza. A kereszténységgel egyidős ünnep a húsvét, Krisztus feltámadásának örömünnepe, amely napon a római katolikusok ételt szenteltettek. A kosárba jelképes ételek kerültek: sonka (bárány), tojás (újjászületés), kalács (Krisztus = kenyér = élet), torma, só (gonoszűző). A VII. század óta gyakorolt szokás a mai napig életben van. Húsvéthétfő már profán ünnep volt, középpontjában a pogány eredetű, ősi termékenységvarázslással, a locsolással, amelyért az új élet jelképét, a tojást ajándékozták a lányok. Ismerősöket, rokonokat, valamint a keresztszülőket és gazdag családokat is felkerestek ilyenkor, ugyanis tőlük pénzadományokat kaptak. Április 24-től, Szent György napjától, szeptember 20-ig, Szent Mihály napjáig, amíg az állatok kihajtása a külső legelőkre naponta megtörtént, a református templomban minden hajnalban 4 órakor megszólalt a harang, amely az állatok korüli teendőkre figyelmeztette a gazdákat. Ekkor kezdődött számukra a nap. Ezért a harangszóért külön fi/ettek a megrendelő gazdák: Pálffyék és Bedegiék. A nap elmúltára pedig az esteli hét órakor megszólaló harang emlékeztette a közösséget. Április 25-én, Szent Márk napján a római katolikusok a lelkész vezetésével a határba vonultak, mégpedig az Oreg-hegyen lévő, Cs. Darab József tulajdonát képező búzaföldre, amelyet megáldott, szenteltvízzel meghintett a lelkész. A jó termésért való könyörgés volt ez, amely pogány szokásokat is magába olvasztott, és a XI. század óta gyakorolták. A hívek ilyenkor néhány szál szentelt búzát vettek, amelyet imakönyvükben őriztek meg. A határbeli szertartást mindig megelőzte a templomi mise.