Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)

Május elsejére virradóra Füreden is állítottak májusfát a lányos házakhoz. Ez egy 1-1,5 m magas, színes papírszalagokkal feldíszített fa volt, amelyet a csücsfal fölé a csomóba fogott nádba szúrtak bele. Ahol túl magasnak bizonyult a tető, ott a kapulécek fölé tűzték a fát. Kétségtelenül tavaszköszöntő szokás volt, ahol a zöld ág, mint a tavaszi, nyár eleji szokásokban mindenütt Európában, az új életet, a termékenységet, az egészséget jelképezte. Római katolikusok áldozócsütörtök előtt három napon (hétfő, kedd, szerda) tartották a keresztjáró napokat, amikor jó termést hozó időért, esőért könyörögtek. Hétfőn a temetőbeli keresztnél, kedden a falu középtáján álló keresztnél, szerdán pedig a fürdőtelepi kápolnánál. A kereszteket erre az alkalomra felvirágozták. A kereszténységgel egyidős pünkösd ünnepe reformátusoknál a frissen konfirmáltak első úrvacsoravételének napja volt, az ezt megelőző áldozócsütörtök pedig a konfirmáció napja. Reformátusoknál a három nagyünnepre, karácsonyra, húsvétra, pünkösdre a Pápai Református Kollégium elküldte ünnepi követeit: a nagylegátust és a kislegátust („legátus"). Általában a lelkészéknél szálltak meg. A kislegátus alsóbb gimnáziumi osztályba járt, őt az egyik dékán kísérte a református családokhoz, ahol egy-egy verset, köszöntőt mondott, amelyért pénzadományt kapott. Ez a kollégiumé lett, az iskolát gyarapította. Tulajdonképpen a református hívek ily módon is hozzájárultak az iskola fenntartásához. A nagylegátus pedig az ünnep egyik alkalmán prédikált. Ő már felsőbb gimnáziumi osztály tanulója vagy teológus volt. Pünkösd után két héttel ünneplik a római katolikusok a XVI. század óta az Oltáriszentség ünnepét, Űrnapját. A vizsgált korszakban ilyenkor három sátrat állítottak fel: egyet a templom elé, egyet Cs. Darab Józsefek háza elé, egyet pedig az Alsó utcába. Egy-egy család, akik a templomban segíteni szoktak, vállalta elkészítésüket. A sátor vázát zöld ágakkal és virágokkal borították be kora reggel. Belsejükbe fehér terítővel letakart, feszülettel, szentképekkel, szobrokkal és két gyertyával ellátott kicsi oltárt is készítettek. A templomból induló körmenet minden sátornál megállt, ahol imádkoztak, énekeltek, a lelkipásztor áldást adott, majd énekelve továbbmentek. A sátrakat délután bontották szét, amikor is a szentelt virágból mindenki vitt haza s megőrizte. Már nem emlékeznek arra, hogy használták-e valamire őket. A következő jeles alkalom az őszi borhéten, a szüret körüli időben megrendezett szüreti nntlatság volt, amely felvonulással járt együtt. A részt vevő lányok ún. magyar ruhában voltak, de mellettük alakoskodók is részt vettek a menetben: szamárháton a cigány, kéményseprő, bohócok, akik tréfálkozva vonultak a kultúrházhoz. Mindig volt egy bíró és bíróné, akik fiákeren utaztak. A kultúrház nagytermét feldíszítették a fiatalok, szőlőfürtöket kötöztek fel, amelyre a csőszlányok ügyeltek. Igyekeztek egy-egy fürtöt levenni a legények, amelyért azonban bírságot róttak ki rájuk. Àz ünnepség este bállal záródott. A szokás egészen újkeletű, ugyanis a régi szüreti ünnepek a filoxeravésszcl eltűntek. Ezeket igyekezett a XX. század elején rendelettel életre hívni Darányi Ignác földművelésügyi miniszter, ezért azután országosan egységes formát öltöttek. 6 Bár nem sorolhatók az egyházi ünnepek közé, mégis a jeles napok sorában kell megemlítenünk a két nemzeti ünnepet, március 15-ét és október 6-át, amelyeket minden esztendőben az egész faluközösség megtartott. Az I. világháborús szobornál volt az ünnepség, ahova kivonult a község apraja-nagyja. Külön, zárt egységben érkeztek a frontharcosok, a tűzoltók, a leventék, a cserkészek és a tanítók vezetésével az iskolások. A Dalegylet (Dalárda) énekelt, általában a bíró mondta az ünnepi beszédet (Somogyi Imre