Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)

Az itt élők és a falubeliek életmódja között óriási különbség volt. Két más világ találkozott össze egy településen belül, s ebből legfeljebb üzleti kapcsolat születhetett, más nem. Ugyanígy elkülönült a gazdatársadalom az iparosságtól is. A Gazdakör bálja és az Ipartestület bálja zártkörű volt, oda más nem mehetett be, csak az egyesület tagjai. Munkakapcsolatban, üzleti kapcsolatban álltak egymással a gazdák és az iparosok, s ennél többet nem is akartak, ennél többre nem törekedtek. Üzleti kapcsolat, azaz érdekkapcsolat fűzte össze a gazdákat ugyanígy a kereskedőkkel is. Ahogy a házassági kapcsolatoknak az azonos társadalmi szinthez tartozás egyik alapfeltétele volt, ügy ez a feltétel a társadalmi kapcsolatokat is méghatározta. Végül is elmondható, hogy a füredi gazdafiatalok társas élete, szórakozása már nem a parasztifjúság hagyományos szórakozási alkalmai voltak, hanem tartalmában és minőségében megváltozott, egy polgárosodó közösség társas élete formálódott benne, amelynek teljes kibontakozását a háború utáni változások akadályozták meg. 3. Egyházak, hitélet Felekezetek Füred lakossága vizsgált korszakunkban más Balaton-felvidéki településekhez hasonlóan felekezetileg is megosztott volt: római katolikusok, reformátusok, evangélikusok és zsidók lakták. Ez a felekezeti megoszlás a XVIII. századtól a XX. századig megmaradt ugyan, azonban arányaiban figyelemre méltó változás következett be. A XVIII. század közepén, 1747-1754 körül, de még két évtizeddel később is, a lakosság döntő többsége református vallású volt. A Padányi Bíró Márton által összeíratott 737 főből 644 fő (90,5 százalék) református, 60 fő (8,15 százalék) római katolikus és 3 fő (0,4 százalék) evangélikus volt, 7 főről (0,95 százalék) pedig vallási közömbösséget állapítottak meg. Utóbbiak vegyes vallású házasságokból származtak, vagy katolizált szülők gyermekeként vették számba őket.

114 Tehát a népesség 90,5 százalékát kitevő reformátussággal szemben mintegy 9,5 százaléknyi más vallású és közömbös személy állt, amely lényegében nem mondható számottevőnek. Változás 1860 után következett be, bár már 1820-30 körül megindult. Ez időtől fogva a református lakosság lélekszáma látványosan csökkent, míg a római katolikusoké emelkedett, mígnem fölébe kerekedtek a reformátusoknak. A tagosítás okozta birtokaprózódástól való félelem, az öröklési jogrend, valamint a gazdaságok modernizációjának hiánya miatt csupán egyetlen járható kiutat láttak akkor a családok, a gyermekszám csökkentését és ezzel az elszegényedés, a zselléresedés megakadályozását.

1 15 Ez a folyamat az egész Balaton mellékén megfigyelhető volt. Míg 1830-ban az. összlakosság 67,88 százaléka római katolikus, 27 százaléka református (evangélikus mindössze 2,79 százalék, zsidó 2,33 százalék) volt, addig 1890-ben ez az arány 72 és 19,15 százalékra változott, természetesen a római katolikus népesség javára. Igaz, hogy közben részükről is volt 2-5 százalékos visszaesés 1840-1865 között, amikor a reforma tusoknál 1-3 százalékos emelkedés tapasztalható, de ez a kialakult helyzeten és arányokon mit sem változtatott, hisz ezekben a népességi mutatókban a be- és elvándorlások is szerepet játszottak.

116 Ez az arány a születések és halálozások esetében ugyancsak fennállott. 1880-ban a római katolikus lakosság a térségben tíz év alatt 14,08 százalékkal, a református viszont csak 9,62 százalékkal szaporodott. 1890-ben 1000 fő romai katolikusra 40,95, azaz 41 születés és 28,31, azaz 28 halálozás, míg 1000 reformá-