Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)

Az állatvásárban a megfelelő mérlegelés, fontolgatás után jött létre az üzlet, amelyet egymás tenyerébe csapva megpecsételtek, majd az ellenérték kiegyenlítését követően áldomást ittak. Erre nem mindig a vásár területén működő sátorban, hanem a falunak a vásártérhez közelebb eső kocsmájában került sor, vagy a faluközepi kocsmában. Az állatvásárok mellett mind vásárlási, mind eladási szándékkal a terményvásárok is fontos s/erepet játszottak. Ezek tulajdonképpen az állatvásárokhoz kapcsolódtak. Az érdeklődés középpontjában harmadsorban a kirakodóvásárok állottak, de csak az előzőeknek alárendelve. Itt kizárólag vásárlási céllal jelentek meg, a gazdaságban, a háztartásban vagy a ruházatban szükséges holmi megvételére. A vásárok itt is, mint másutt, két nagy részre voltak oszthatóak: állatvásárokra (terményvásár) és iparcikkvásárokra (kirakodóvásár)."

18 A kettő kiegészítette egymást, azonos napon tartották őket, s a két vásártípusban kétoldalú, adásvételi cserekapcsolat bonyolódott le. Itt árulták portékáikat a kalaposok és sapkások, akiktől a férfiak által kedvelt asztrachán sapkát szerezték be. A szabótól a felsőruhát, télikabátot, cipészektől, csizmadiáktól pedig a lábbelit vásárolták meg, sokszor az egész család számára. Előfordult, hogy az eladott borjú árából vették meg a télire való ruhát, cipőt a gyermekeknek. Az 1940-es években két süldőt 59 pengőért adtak el, ehhez hozzátéve vették meg a leánygyermek télikabátját 79 pengőért. A rőfös sátrakban a kékfestőhöz és egyéb különféle ruhaanyagokhoz lehetett olcsóbban hozzájutni, amit az asszonyok maguk megvarrtak a család számára. Itt árultak a gyolcsosok, a rövidárusok (gombosok, cérnások), majd a bádogosok, bognárok, kádárok, szíjgyártók, kötelesek, végül az edénvesek és - gyakran földről - a cserepesek. A vidékről érkezők és a kispénzűek itt szerezhették be kedvezőbb áron a kocsialkatrészeket, hordókat, lószerszámokat, ostorokat, kötélféléket, de a különféle cserép- és zománcozott edényeket is. A református templom közelében árultak a faesztergályosok, valamint az asztalosok, bútoraik nagy részét szétszedett állapotban. A kirakodóvásár hátsóbb részében helyezkedtek el a bakonybéli és szentgáli faeszközkészítők, akik kocsijukon felkötözött áruval érkeztek. Különféle gereblyéket, favillákat, nyírágseprűket árultak. Nemcsak a gazdák, hanem a boltosok is vásároltak tőlük, utóbbiak viszonteladásra. Szekérrel jöttek, többnyire egy lóval a kosarasok, akik különféle méretű fűzfavékákat, terménybetakarító kosarakat árusítottak. Keresett volt, különösen a gyermekek számára a bábos sátor, ahol nemcsak mézeskalács-figurákat, hanem cukorkát, csokoládét, márcot is árultak. A baba alakú selyemcukorka volt különösen kedvelt, 8. ábra. Cserépvásár, fazekasok vására, Balatonfüred (Fotó: Vajkai Aurél, Í950)