Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)

amelyet árusa a következő kiáltással kínált: „Itt a Lina, mozog az ina!" A vásár végére kerültek az ún. vacakosok, árukészletük sokféle apróságból tevődött össze: fésűt, tükröt, szalagot, cipőfűzőt, varrótűt és szappant egyaránt megtalálhattak itt. A mézeskalácsos, kékfestő Veszprémből jött, a készruhaárus Székesfehérvárról és Veszprémből. A csizmadiák Nagyvázsonyból, Szentgálról, a fazekasok Nagyvázsony-Nemesleányfaluból, Tapolcáról, Sümegről, Veszprémből, Kapolcsról érkeztek. Utcibbiak mindig kocsiról vagy földről árultak. A késesek ugyancsak Veszprémből, az asztalosok Szentkirályszabadjáról jöttek, de helyi mesterek is árusították készítményeiket szinte minden iparágban. A könyvárusok is állandó jelenlevői voltak a füredi vásároknak. Ok kalendáriumot árultak, amit mindenki megvett, hiszen ebbe jegyezték fel a gazdaságot, az állatállományt és a családot érintő fontos dolgokat. Szegény zsidó kereskedő árulta kikiáltva ezt a kiadványt. „Na, itt a naptár, a kaíendár! Na, még adunk hozzá levélpapírt, borítékot, levelet a Jóskának a Mátyás kaszárnyába." A kirakodóvásár hátsó részében állt a jövendőmondó sátra. O volt Óbudai Juliska, akinek férfi kikiáltója csalogatta a sátorba a kíváncsi és a hiszékeny embereket. A nő szeme bekötve, de megmondta, mi történik körülötte. Ez volt a csalétek. Bent a sátorban pénzért jósolt és kártyát vetett. Elmaradhatatlan alakja volt a vásároknak a planétás, aki egy tengerimalaccal planétát húzatott a fizetőnek, megjósolva jövendőjét. Volt másfajta jövendőmondó is. Az ő eszköze egy gipszből kiképzett tenyér volt, két oldalán folyadékkal telt üvegcsével, bennük le-fel mozgó figurákkal. Közben kiáltotta: „Kohám, hám a csodatalizmán! Szállj le a mélybe, Nézz az illető szemébe, jósold meg a múltat, a jelent s a jövőt!" Aki a 20 fillért kifizette, kapott egy előre nyomtatott papírt a jóslással. Ez időben 1 liter tejet viszont 16 fillérért adtak! A jóslásra elsősorban a fiatalok voltak kíváncsiak. Többen csupán szórakozásból. Pedig a pénz nagy kincs volt, hiszen jó zsebpénznek számított egy vásárban az egy pengő. Jellegzetes alakjai voltak még a vásároknak a koldusok, valamint a zsebmetszők és a szerencsejátékot űzők. Voltak ártatlan játékok is, így pl. a késesnél célba dobás a táblába szúrt bicskákra. Akinek sikerült, megnyerte a kiválasztott kést. Más települések vásárait csaknem kizárólag állatvásárlás céljából Füredről ugyancsak felkeresték. Ugyanakkor Veszprémben ruhaféléket és iparcikkeket is beszereztek, elsősorban a tehetős gazdák. Allatvásárba pedig Veszprémbe, Kapolcsra, Mencshelyre, Gyulakeszire, valamint a somogyi Karádra mentek. 150-350 pengő között mozgott egy jó fejős tehén ára, míg házat már 75 pengőért lehetett venni. A vásár ünnep volt, különösen a gyermekeknek és a fiataloknak. Más települések vásárait felkeresni számukra egy kirándulással ért fel. A vásárba általában férfiak, nők, férj és feleség együtt mentek. Amíg a férfiak az állatvásárt és a mezőgazdasági eszközárusokat keresték fel, az asszonyok a kirakodóvásár sátraiban vették meg a család és a háztartás számára szükséges holmikat. Az 1933. évi füredi vásár színes forgatagát, élményekkel teli világát a szemtanú, a paloznaki Jutási Sándor versbe szedve írta meg, amelyet közlünk is. A leírást Németh Akosnénak köszönöm meg.