Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)

számosok az elvállalt erdőtisztításért tűzifát kaptak, amelynek hazaszállítását olyan fuvarral oldották meg, amiért munkával fizettek. Egy kocsi fa hazaviteléért két napot dolgoztak, a szántásért pedig többnyire öt napot. A ledolgozandó napok idejét a fuvart végző határozta meg. Aki fogattal rendelkezett, figyelemre méltó napszámot gyűjthetett össze, amellyel nélkülözhette a gazdasági cselédek (szolgák) munkáját és a fizetett napszámosokét is. Legáltalánosabbnak a fogattal végzett munkáért adott gyalognapszám mondható. A trágyahordásért vagy a takarmányhordásért szőlőkötözéssel, szüreteléssel fizettek, a szántásért kapálással. A fogattal rendelkezők számára egyébként szélesebb lehetőségek nyíltak. Részt vállalhattak a termékek fuvarozásában, amikor is a távolsággal egvütt növekedett a hasznuk. Ugyanakkor saját termékük fuvarozása sem jelentett gondot. Megvolt a helyük az áruszállításban, így pl. a Király család férfitagjai a fakereskedő Krassovány Márton üzlettársai lettek, fuvarozást végezve neki. A ledolgozásos munka egyik megjelenési területe volt egyes varrónők és a varrni tanuló lányok munkakapcsolata-munkamegosztása. Ennek során a tanoncok után nem fizettek a szülők tandíjat, hanem a lányok a tanítás fejében bizonyos munkákat elvégeztek a varrónőnek. Bármilyen nagyságú volt éz a munka, munkabért nem kaptak érte, mert ez a tanításhoz való hozzájárulásukat jelentette. Azért volt jó megoldás ez, mert így a tandíjat megfizetni nem tudó szegény családok lányai számára is lehetőség nyílott e különösen hasznos női tevékenység elsajátítására. Létezett, többnyire rokonok, komák között a kölcsön munka, amely nagyban hasonlított a ledolgozásos munkához, azonban ez esetben egymás kölcsönös, munkával való megsegítéséről volt szó, elsősorban a több munkáskezet igénylő esetekben. Munkáért azonos munkával fizettek. Sajátos munkakapcsolatként értékelendő a munkáért való tenném/fizetés, pl. a molnárnak és bizonyos tevékenységek fejében adott naturáliák vagy élelem, pl. a lakodalmi szakácsnénak, házasságszerzőnek. Külön kapcsolatot képeznek a faluközösség munkaszervezetében a társasmunkák. Ez ősi munkavégzési mód, a középkori Európában ugyanúgy megtalálható volt, mint a magyar nyelvterületen mindenütt.

49 A férfiak társasmunkájára elenyésző adatokat találtam. Ilyen volt a takarolás, egykor a fabehordás, a házépítés. Férfi társasmunkák közé sorolható az orvhalászat is, amelyet általában ketten, esetleg hárman összefogva végeztek. Többnyire azonos személyek társultak mindig e célból. A női társasmunkák között általános volt a tollfosztó, amelyhez a szomszédság gyűlt össze, mindig meghatározva, hogy mikor kihez mennek, ha egy-egy helyen végeztek. Fiatalasszonyok, öregasszonyok, lányok és gyermekek egyaránt részt vettek benne. Utóbbiak játszottak, míg a többiek dolgoztak. Kitűnő alkalom volt ez a falubeli események megbeszélésére. A jó hangúak énekeltek is ilyen alkalmakkor. Amikor az éltesebb asszonyok olyasmiről ejtettek szót, amely nem való volt a gyermeki füleknek, elhangzott a figyelmeztetés: „zsindely van a háztetőn." Tréfálkoztak is itt a fiatalok, különösen, ha legények is meglátogatták a tósztokat, akik természetesen a lányok vagy csak egy-egy lány kedvéért keresték fel ezeket a házakat. Előfordult nem egyszer, hogy ilyenkor maszkosán jelentek meg és belefújtak a tollba az asszonyok bosszúságára. Tárnának, azaz maszkos alakoskodónak lányok is felöltöztek. Lényege az volt, hogy úgy játsszák el maszkosán szerepüket, senki ne ismerhessen rájuk. A toll mennyiségétől függött a fosztásra fordított napok száma. Ahol sok