Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)

A nemek munkája már munkába nevelésükkor különvált. A kisebb fiúgyermekek a mezőn boronáláskor ráültek a boronára, így jobban lenyomódott a földre. 7-8 éves korukban gyomlálni vitték őket a szőlőbe és a káposztáskertekbe. Esténként összeverődtek és demizsonokkal savanyúvízért mentek. A nagyobb fiúk őrzőgyereknek mentek cl, ők voltak a csetresek. Általában szegény szülők fiai voltak, 10-12 esztendősek, akik már elvégezték a hat elemit. Néhány fillérért, amiből cipőt vagy ruhát vehettek, valamint élelemért, napi két-háromszori étkezésért vállalták a munkát. Előfordult, hogy a saját állataikat őrző fiú a szomszédét is elvállalta, csetreskedett. Az állatokat napkelte után kihajtották, naplemente előtt pedig be. A kint töltött időt sem múlatták haszontalanul: volt aki megtanult kosarat kötni, olvasott vagy különféle faragványokat készített. Legnagyobb érték számukra a bicska volt. A csak délelőtt legeltetett állatokat 10 óra előtt nem szabadott behajtani. Az őrzőgyerekeknek nem volt órája, napórát készítettek egy leszúrt bot segítségével. Könnyű volt a dolguk, ha halott volt a faluban, ilyenkor 8 órakor harangoztak, s innen már egyszerű volt az idő múlását megállapítaniuk. Iskolai időben reggel 8 órára hajtottak haza, hogy még tanítás kezdetére beérjenek az iskolába. Á nagyobb fiúkat kivitték szántani is, ahol a lovat vagy a marhát kellett vezetniük. Otthon az állatok itatása, gondozása volt a feladatuk, s 16 esztendős korukra ezeket már önállóan elvégezték, sőt sokan 16-17 esztendősen már kaszálni is tudtak. Amikor a lányok akkorák lettek, hogy befoghatok voltak valami kis munkára, már vitték a kertbe őket palántát locsolni, a kigyomlált gazt összeszedni, vagy a szőlőből a tyúkhúrt, tejesfüvet, pitypangot a tyúkoknak, malacoknak, libáknak hazavinni. 4-5 esztendős leánykára rábízták a kislibákat, amelyeket még a füvön legeltettek. 6-7 esztendősek már a tarlóra hajtották őket, lábukat csúsztatva lépkedtek mögöttük. 8-10 évesen, ha kellett, elhajtották a kijáró állatokat a gyülekezőre. A mezőn dolgozóknak kivitték az ebédet, előfordult, hogy ezért az iskolából kellett elkéretőzniük. Azt szokták mondani nekik: „úgy szedd a lábad, hogy bele ne harangozzanak a levesbe", azaz délre odaérjenek. Megitatták a baromfit, a konyhában apró dolgokat elvégeztek (seprés, törölgetés, mosogatás). A kertben gyomláltak. Megtanulták a kapával való bánást. Egyik adatszolgáltatóm mondta el, hogy ha rosszul fogta a kapát, édesanyja kivette a kezéből, s megmutatta hogyan kell, miközben magyarázta is: „csússzon a kapád!" Megtanultak palántázni, a répamagot elvetni, betakarni földdel. A konyhában krumplit, zöldséget tisztítottak, zöldségeket leszedtek, edényeket elővettek és segítettek a főzésnél. Mosásnál apróbb dolgokat rájuk bíztak. Együtt „lámpázták" a tojásokat, megállapítva, hogy fiasak-e. 12-14 esztendősen már kenyeret dagasztottak, ha kellett, megfőztek, segítettek piacra vinni a zöldséget, gyümölcsöt, sőt a piacozást is megtanulták. Amikor szükség volt rá, legeltették a jószágot, sőt ahol csak lányok voltak, a járomba fogást, a kocsi hajtását, de még a szántást is megtanulták. 16-17 esztendős korukra önállóan végeztek minden munkát. A napszámosok gyermekei már 7-8 esztendősen mentek a sínek mellé gyomlálni, amivel néhány fillérre tettek szert. A lányok is őrizték a tehenet, s közben más hasznos tevékenységet folytattak. Egyik adatszolgáltatóm elmondta, hogy miközben őrizte a teheneket, ingeket hímzett, amit később egy ügyvédnének eladott. Segítettek a főzésben, 12-13 esztendősen kenyeret dagasztottak. Vizet hordtak, ha kellett, öntözték a kertet, elkészítették a baromfi számára az ételt (árpadarás, búzakorpás csalános keverő). A fiúk a mezei munkában vettek részt, valamint a kertművelésben.