Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)

Az új disznóölésig a szárnyasok húsa adta az ünnepi táplálkozás húsféleségeit. Őszi vasárnapokon, karácsonyra hízott libát, pulykát készítettek. Általában megsütötték, de levest is csináltak belőlük, pörköltet ugyancsak, vagy zsemlés töltelékkel megtöltötték. Újévre azonban malacpecsenyét sütöttek. Mellettük szívesen fogyasztottak halat, amelyhez a hivatalos halárusító helyeken túl házaló kereskedelemmel is hozzájuthattak. A hal elkészítése nagyon változatosnak mondható: legegyszerűbb módja a paprikás lisztbe forgatott, zsírban kisütött halszeletek. A keszeget, mint a csirkét, megtöltötték, tepsibe téve a tűzhely tetején kisütötték. A pontyot rántották vagy halászlét főztek belőle, míg a süllőt tejfölösen készítették el, hasonlóan a paprikás csirkéhez. Az apróbb halakat, mint a gulyáslevest, paprikás-hagymás lével csinálták meg. Fujtott halnak mondták és kennyérrel ették. Előfordult, hogy ezeket az apró halakat megsütötték, vöröshagymás-fokhagymás ecetes lébe tették, amelyben néhány nap alatt összeérett. Kedvelt tésztaféleként emlegették az ún. koszos perecet, ami valójában sok tojással készült vert perec volt, s kemencében sütötték ki. Ebből eredeztetik a nevét is. Ismert és kedvelt volt az egész Káli-medencében, ahol ugyancsak a régies ételféleségek közé tartozott. Hasonló a rábaköziek vert perecéhez, a dunántűli, kemencében sütött lakodalmi perecekhez. Füreden húsvéti tészta volt. Szívesen emlékeztek a korbácsrétesre, ami kalácstésztából készült, bele mazsolát tettek és két ágban, korbácsszerúen fonták meg. Megszórták mandulával, mákkal, cukorral. Zsiradékkal megkenték, erre pedig fahéjas cukrot hintettek, ami beleolvadt. Tepsiben sütötték ki, darabokra vágva fogyasztották. Kitűnően körvonalazódik, hogy a süteményfélék régies rétegét a kelt tészták és a vert tészták (rétesfélék) alkották. Kezdetleges kevert tésztának a kukoricaprósza mondható, amit kukoricalisztből élesztővel, tejjel, tojással kikeverve készítettek, keményebb lekvárdarabokat dobva bele, majd tepsiben kisütötték. Készítettek különleges csemegéket is, ilyen volt az aszalt gyümölcsből, cukor nélkül főzött kompót, a dudogó, valamint a pattogatott kukorica. Előbbit a társasmunkát végzők közösen fogyasztották, nemcsak Füreden, hanem az egész Balaton-felvidéken és a Bakony falvaiban is. Utóbbit pedig a tűzhely tetején, lyukas lábasban, fedő alatt rázogatva készítették a lemorzsolt, pehelytől megtisztított kukoricából. Ez ugyancsak a társasmunkák csemegéje volt, bár a gyermekek is nagyon szerették. Ünnepi eseménynek számított a disznóölés, amelynek meglehetősen kötött étrendje volt. Ebédre általában disznótoros vagy becsinált levest ettek, amelyet májból, húsból főztek vöröshagymával, köménnyel, zöldséggel, babérlevéllel, borssal. Berántották és zsemlekockával tálalták. Ezt követően ették a tepsiben vízzel sütött, sózott vállapecsenyét, kenyérrel, savanyú uborkával vagy paprikával, esetleg céklarépával, savanyú káposztával. Az esti torban húslevest, tepsiben sült pecsenyét, hurkát, kolbászt fogyasztottak savanyúsággal, borral vagy töltött káposztát, rétest, sült húst, májat, kolbászt, hurkát. Volt olyan része is a disznónak, amit a disznóölést követően készítettek el. így a farkát - esetenként megfüstölve - répa főzelékkel készítették el, míg a nyelvből abálás és a felső réteg eltávolítása után zöldséggel, babérlevéllel, galuskával savanyú levest főztek. Á nagy munkák idején tartalmasabb ételeket csináltak, nap mint nap. Az aratóknak délre kivitték az ebédet: sűrű levest, tésztafélét vagy húst főzelékkel. Uzsonnára gyakori volt a cserépfazékban tartott friss, veremben hűtött aludttej, „a jó májas aludttejek". Gyakran készítettek rétest is. A cséplés kezdetére a tehetős gazdák Barcza János juhásztól két-három Vz kg-os juhsajtot vásároltak, amit füstölt kolbásszal, zöldpaprikával kínáltak a cséplőknek.