Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)

lett!" - emlékeznek vissza rá. Nyáron patkolás közben legyezni kellett az állatot, hogy a bögölyök, legyek ne zavarják, ne mozogjon. A férfimunkák közé tartozott a közmunka is, amelyből minden gazdának ki kel­lett vennie a részét. Akár úgy, hogy maga végezte el, akár úgy, hogy napszámost foga­dott annak elvégzésére. Ennek körébe tartozott a hólapátolás. A község hóekéjével kitolták a havat, az­után lapáttal kitisztították az utat és a vasúti síneket. A település határáig kellett az utat és a vasutat megtisztítani. Minden háztól egy személy vett részt a munkában, amelynek kezdetét a kisbíró dobszóval hirdette ki. Ugyancsak a téli közmunkák közé tartozott a jégvágás és a községi jégverem feltöl­tése. Jégverem több is volt a faluban: rendelkezett velük a község, a hentesek, vendéglő­sök és egy fuvaroscsalád (Nagyék). Utóbbiak eladásra tárolták a jeget, míg a hentesek, vendéglősök saját használatra, a község pedig hatósági húsboltját, vendéglőjét látta el vele és orvosi használatra is biztosított belőle. Amikor kellőképpen befagyott a Balaton, a község elöljárósága meghirdette a jégvágást. A jégvágó hely a jelenlegi kemping területén és a mai Tagore sétánynál volt (Annabella Szálló strandja, a hajdani rendőrség helye). A parttól megfelelő távolságra kezdtek meg a jégvágást, csapatmunkában. A 25-30 cm vastag jégtakaróból 1,5-2 m hosszú, 40-50 cm széles jégtáblákat vágtak, amelyeket két személy hátul csáklyával a vízbe nyomott, míg az elöl megemelkedett jégtáblát csáklya segítségével ketten kirán­tották a jégre. Nagyon gyorsan kocsira is kellett rakniuk, nehogy a Balaton jegéhez fagyjon. Ahol már megtörtént a vágás, ott szalmacsomót tettek figyelmeztetésképpen a jégre, jelezve, hogy veszélyes lett a hely. A fogattal rendel­kezők a veremhez szállítot­ták a jeget (a pásztorház­hoz a Fürdő utcába). A ve­rem 2,5-3 m mély volt, kúp alakú, kívülről náddal bo­rítva, amely 40-50 cm vas­tagságot is elért. Legmaga­sabb pontja 1,5-2 méternyi lehetett. Belül szalmával bélelték ki. Minden eszten­dőben újratöltés előtt gon­dosan kitakarították, új szal­mát tettek bele, s ha javí­tásra szorult, kijavították. A nád és a szalma rendkí­vül jól szigeteit, előfordult, hogy téltől késő őszig meg­maradt a jég a veremben. A jeget vivő foga­tosokat egy újabb csapat várta a veremnél. Ok „dol­gozták be" a jeget, ami ab­ból állt, hogy fejsze fokával darabokra törték-zúzták, a 6. ábra. Tolnay Pál vízimalma, Balatonfüred-Arács, Béke u. 20. (Fotó: Wolter István, 1970)

Next

/
Thumbnails
Contents