Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)

lett!" - emlékeznek vissza rá. Nyáron patkolás közben legyezni kellett az állatot, hogy a bögölyök, legyek ne zavarják, ne mozogjon. A férfimunkák közé tartozott a közmunka is, amelyből minden gazdának ki kellett vennie a részét. Akár úgy, hogy maga végezte el, akár úgy, hogy napszámost fogadott annak elvégzésére. Ennek körébe tartozott a hólapátolás. A község hóekéjével kitolták a havat, azután lapáttal kitisztították az utat és a vasúti síneket. A település határáig kellett az utat és a vasutat megtisztítani. Minden háztól egy személy vett részt a munkában, amelynek kezdetét a kisbíró dobszóval hirdette ki. Ugyancsak a téli közmunkák közé tartozott a jégvágás és a községi jégverem feltöltése. Jégverem több is volt a faluban: rendelkezett velük a község, a hentesek, vendéglősök és egy fuvaroscsalád (Nagyék). Utóbbiak eladásra tárolták a jeget, míg a hentesek, vendéglősök saját használatra, a község pedig hatósági húsboltját, vendéglőjét látta el vele és orvosi használatra is biztosított belőle. Amikor kellőképpen befagyott a Balaton, a község elöljárósága meghirdette a jégvágást. A jégvágó hely a jelenlegi kemping területén és a mai Tagore sétánynál volt (Annabella Szálló strandja, a hajdani rendőrség helye). A parttól megfelelő távolságra kezdtek meg a jégvágást, csapatmunkában. A 25-30 cm vastag jégtakaróból 1,5-2 m hosszú, 40-50 cm széles jégtáblákat vágtak, amelyeket két személy hátul csáklyával a vízbe nyomott, míg az elöl megemelkedett jégtáblát csáklya segítségével ketten kirántották a jégre. Nagyon gyorsan kocsira is kellett rakniuk, nehogy a Balaton jegéhez fagyjon. Ahol már megtörtént a vágás, ott szalmacsomót tettek figyelmeztetésképpen a jégre, jelezve, hogy veszélyes lett a hely. A fogattal rendelkezők a veremhez szállították a jeget (a pásztorházhoz a Fürdő utcába). A verem 2,5-3 m mély volt, kúp alakú, kívülről náddal borítva, amely 40-50 cm vastagságot is elért. Legmagasabb pontja 1,5-2 méternyi lehetett. Belül szalmával bélelték ki. Minden esztendőben újratöltés előtt gondosan kitakarították, új szalmát tettek bele, s ha javításra szorult, kijavították. A nád és a szalma rendkívül jól szigeteit, előfordult, hogy téltől késő őszig megmaradt a jég a veremben. A jeget vivő fogatosokat egy újabb csapat várta a veremnél. Ok „dolgozták be" a jeget, ami abból állt, hogy fejsze fokával darabokra törték-zúzták, a 6. ábra. Tolnay Pál vízimalma, Balatonfüred-Arács, Béke u. 20. (Fotó: Wolter István, 1970)