Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)

verembe tömték, miközben sózták. Addig végezték ezt a műveletet, amíg megtelt a verem. A verembe létrán lehetett lemenni. A lent lévő terítette és taposta a kívülről beszórt jégdarabokat. Felmenni ismét létrán tudott csak. A verem ajtaja deszkából készült, amit nádlapokkal szigeteltek és lakattal lezárva tartottak.

31 A jégen járva a jégvágók, nádaratók vagy a halászok jégpatkót kötöttek csizmájukra, bakancsukra. Ezt a négyágú, kovácsoltvas eszközt a sarok elé erősítették fel. A négy ág belekapaszkodott a jégbe, s megakadályozta a munkát végző elcsúszását. Kora tavasszal, mielőtt kihajtották az állatokat, elvégezték a legelőtisztítást: összeszedték a tüskét, hogy a legeltetést ne akadályozza. Ezt tulajdonképpen az állatok utáni legelőhasználat fejében végezték. Cséplés előtt került sor a gyepűjárásra. Körüljárták a határt, kitisztították a gyepüket, hogy majd a gabonás szekerek elférjenek. A tehetősebb gazdák vettek részt a gyepűjárásban, amit egy-egy pincénél fejeztek be. A tisztítást napszámosokkal végeztették. Aratás és betakarodás ideje alatt pedig tűziigyeletet láttak el, házanként két személy, naponta váltva egymást. Az őrhely a tűzoltószertár tornyában volt. Férfimunka volt a gabona megőiielése. Füreden a Kéki- és a Siske-patakon öt, míg a kettő összefolyásánál egy malom volt (Kéki, Vörös, Kubicsek, Újhelyi, Halápi, Mórocza). Az őrletés egy napot vett igénybe. A kukoricát, árpát is a malomba vitték megdaráltatni azok, akik nem rendelkeztek otthon darálóval. A férfiak alkalmankénti tevékenysége közé tartozott a fuvarozás, amely elsősorban a kisebb birtokosoknak jelentett kiegészítő jövedelmet. Jelentős szerepet játszott a fogat a munkavégzésben is, mégpedig a ledolgozásos munkákban, ugyanis fogattal végzett munkáért napszámot lehetett összegyűjteni. A fuvarozás egyfajta vállalkozásként is felfogható, bár kockázata alig volt. Akik művelték, azok ha kezdetleges formában is, de a vállalkozásba fogott gazdákat testesítették mégis meg. Női munkák A családi munkaszervezetben a férfiak munkájának részben egyenértékű társa, részben pedig kiegészítője volt a nők munkája. Ezt ugyanúgy, mint a férfiakét, sokoldalúság és összetettség jellemezte. Amíg azonban a férfiak hosszú távra tervezve dolgoztak, mert ezt kívánta meg a termelőtevékenység teljessége, addig a nők rövid távú tevékenységek összességével, apró munkák egymásba kapcsolódó sorozatával a család és a gazdaság mindennapi életét biztosították, működőképességének alapjait jelentették. A létfenntartás biztosításának elengedhetetlen feltétele volt a mindennapok táplálékának előteremtése, a főzés a család, a munkások számára és az aprójószág ellátása. Naponta ettek meleg ételt. A főzés évszakoktól független tevékenység volt. Az évszakok, valamint a köznapok és ünnepek váltakozása az ételek fajtáit s az étkezések rendjét, továbbá magát az étrendet határozta meg. A nyári munkák idején tartalmasabb ételeket főztek, amit a mezőn dolgozóknak mindig kivittek a családok nőtagjai. Ott, ahol az egyik házasfél szüleivel vagy nagyszüleivel éltek együtt, a főzést a család idős nőtagjai végezték el. Az étrendekben szereplő ételek egy része archaikusnak mondható, s a múlt század végi paraszti konyhát jellemezte, amelynek már a korábban polgárosodott családokban az emléke is elenyészett. Jankó János monográfiájában említett ételféleségek még a két világháború közötti Füreden, ha nem is teljes számban, de megtalálhatók voltak a táplálkozásban. így a krumpliból és káposztából készült ételek, a húsfélék hagyo-