Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)

A különböző fajta szőlőket általában külön szedték, így sokszor egy hétig is eltartott a szüret. Előfordult, hogy Mindenszentekkor már égett a temetőben a gyertya, s ekkor végezték az utolsó préselést. Az asszonyok, lányok ilyenkor vacsorát (pincepörkölt) vittek a pincében dolgozó férfiaknak. A nagyobb szőlőbirtokkal rendelkező gazdáknál, így pl. Tolnayéknál mindig két hétig tartott a szüret, ugyanis egyszerre csak annyit szedtek le, amennyit a pincénél fel tudtak dolgozni. Erre a célra egy hoszszúkocsi méretű (4 m-es) teknőt, ún. szüretelő teknőt készíttetett Tolnay István, amelyből falapát segítségével a pincefal nyílásához kapcsolódó facsÚSZ- 4. ábra. Cs. Darab József pincéje (Fotó: Vajkai Aurél, 1955) dára merítették a szőlőt, amely egyenesen a darálóval volt összekapcsolva. Ez pedig egy betonkád fölött állt. A szőlő leve egy másik kádba, majd a mustaknába folyt. Amikor megtelt, borszivattyúval a hordókba szivattyúzták a mustot. A ledarált szőlőt néhány órai állás után sajtárral merítették át a présbe. Ez volt az első préselés, amelynek levét 50 literes csebrekbe fogták fel. Az első préselésnél a cefrét muszkolófával jól meg is muszkolták. Első préselés után a törkölyt egy alacsony fakádba szórták, felmorzsolták, majd a kisebbik présbe tették. A második préselés törkölyét újra felmorzsolták, majd kosárba téve a pince melletti földbe ásott betonaknába, valamint fahordókba öntötték. Ezeket homokkal lezárták, légmentesen lesározták. Egy hónap alatt megerjedt. November végén főzethették belőle a pálinkát. Karácsonyra már általában friss pálinka kerülhetett az üvegekbe. A füredi szőlősgazdáknál általánosnak mondható kétfajta prés: a regős (régés) prés és a kancaprés használata. Szüretet követően az utómunkálatokat is elvégezték, ami az edények elmosogatásából állott. A must erjedésének megindulása után az első fejtést karácsony körüli időben végezték. Seprőn érett így a bor. A következő fejtésekre január-február, majd április tájékán került sor. A tehetősebb és igényesebb, nagyobb szőlőbirtokkal rendelkező gazdák borfejtő gépet is használtak. Ez drága eszköz lévén, nem juthatott mindenki hozzá. A szőlőmunka olyan összetett tevékenység volt, amely kapcsolódott más munkákhoz, s amelyet a nemek egymást kiegészítő munkájával lehetett csak eredményesen elvégezni. Eszerint a kötözést, tetőre vágást és a szüretet a nők végezték, míg a metszést, permetezést, kapálást, préselést és borfejtést a férfiak. A teljes munkafolyamatban rendkívül jelentős volt a napszámosmunka, amelyet a nagy- és közepes gazdaságok nem nélkülözhettek, így alakult ki azután az a munkafolyamat-rendszer, amelynek eredményeként a