Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)

jó minőségű, keresett bor az asztalra vagy a borfelvásárlókhoz, borkereskedőkhöz és a kocsmárosokhoz kerülhetett. Ez olyan jövedelemforrást jelentett, amivel szilárd, fejlődőképes, beruházásokat, korszerűsítést sem nélkülöző, sőt ahhoz lehetőségekkel rendelkező, virágzó gazdaságok jöhettek létre. Még a jelentéktelenebb szőlőbirtokok jövedelmezősége is számottevőnek mondható a kis- és törpebirtokos gazdaságokban. Ügy tartották, hogy a szőlő fokmérője a Balaton. Ugyanis ha korán be lehetett menni fürdeni, akkor hosszú ideig tartott a meleg, ami a szőlő számára az érlelő napfényt jelentette. 5. ábra. Szőlőprés, Balatonfüred (Fotó: Vajkai Aurél, 1955) Ez pedig a bor minőségének volt meghatározója. A termelőtevékenység másik nagy területe, s egyúttal a férfimunkáké is, a szántóföldi növénytermesztés volt, amely vetéstől aratásig igényelt a szőlőnél lényegesen kevesebb gondoskodást. A szántóföldön részben gabonát, szemesterményt, részben pedig ún. rakományt, azaz kapásnövényeket és szálastakarmányt termesztettek. A földek javítására ugarolást alkalmaztak egyes gazdák, így pl. Királyék, ami azt jelentette, hogy a pihentetett földet, amelybe semmit nem vetettek, évente 3-4 alkalommal megszántották, amely feltétlenül javította a föld termőképességét. Gabonából búzát, rozsot és zabot termesztettek. A megszántott földterületre kisebb gazdaságokban takács által szőtt vetőabroszból, kézzel vetettek, míg a nagyobb gazdaságokban ezt a munkát vetőgéppel végezték. Vctőgéppel azonban nem rendelkezett mindenki, csak a módosabb gazdaságok. Közepes birtokosoknál előfordult, hogy közösen vásároltak és használtak egy vetőgépet, pl. Királyék és Somogyiék. Ugyanakkor a Gazdakörnek is volt vetőgépe, amely tagjainak rendelkezésére állt, de pénzért másoknak ugyancsak használatba adták. A zabot azonban mindig kézzel vetették, mert alakjánál fogva nehezen ment el a vetőgépben. Arra törekedtek, hogy vetéshez minél gyommentesebb vetőmag álljon rendelkezésre. Ennek eléréséhez, gépi erőt, a kézzel hajtott gabonatriőrt használták. Nem rendelkezett ugyan vele minden gazdaság, azonban akiknek nem volt, kölcsönkérték. Tulajdonkeppen állandónak nevezhető kapcsolat alakult ki így is egyes csaladok kivolt, amelyet valójában a gazdasági szükség hozott létre és éltetett. A búzát vetés előtt teknőbe tették és rézgálic oldattal meglocsolták, így csírátlanították. Amikor a vetés kikelt, aratásig nem sok dolga volt vele a gazdának. Kivételt képeztek a Balaton-parti földek, ahol ugyan jól termett a búza, de tele volt a juszop nevű gyomnövénnyel, amelyet tavasszal irtottak ki a vetésből. A szántást, vetést, boronálást márciusban elvégezték. Akik kézzel vetettek, azoknak segítségre volt szüksége, aki a vetőmagot vödörben vitte a vetést végző után, hogy