Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
V. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Lichtneckert András)
vízbér fejében évi 15 váltóforintot vagy ezüst húszasokban 6 forintot fizetett. Előírták neki, hogy „tartozik a vámot igaz mértékkel venni, és minden panaszoknak eltávoztatására az őröltetőknek eleségekhez képest jó lisztet adni és igazán kiszolgáltatni". 124 1835-ben új szerződést kötöttek, s ettől kezdve 1844-ig Kazó István évi 20 váltóforintért bérelte a malmot. A szerződések szerint a vendégfogadó szomszédságában lévő egykerekű malmot Kazó István és felesége 1831. február 18-án Halvax János füredi molnártól és feleségétől, Feitinger Katalintól vásárolták meg. 1801-ben Takáts Mihály és egy csurgói molnármester folyamodott malomhelyért a káptalanhoz. Utóbbi azt az elpusztult malomhelyet kérte a káptalantól, amely a füredi malmok alatt a Balaton partján volt. llD 1799-ben a kamara szolgálatában álló Ferenczy Mihályt is említik egy elpusztult malomhellyel kapcsolatban. 126 1818-ban Sipos Pál balatonfüredi molnármester folyamodott malomépítési engedélyért a káptalanhoz. 127 A tihanyi apátság Balaton-felvidéki malmainak bérletét 1823-ban kikiáltással, licitációval akarták bérbe adni. A füredi, aszófői és örvényesi malmokra a licitációt a tihanyi klastromba hirdették meg húshagyó hétfőre kilenc órakor. A kikiáltást a tapolcai és a füredi molnárcéhhel kurrenssel tudatták. Mivel a füredi malom kikiáltási árát, 16 pozsonyi mérő búzát és 77 pozsonyi mérő rozsot senki sem adta meg, ezért 1824. február 11-én kontraktus szerint 16 pozsonyi mérő búzáért és 67 pozsonyi mérő rozsért adták bérbe. 128 Az Újhelyi-malmot 1801-ben említik, amikor egy bocsári szőlőt az Újhelyi malmába vezető út határolt 129 , a nemesség malom-völgyi malmát pedig 1825-ben, amikor a molnárukra, Mertinger Józsefre rátámadtak a szőlősi ökrészek amiatt, hogv nem volt hajlandó a ma lomfejnél elrekesztett vizet elengedni. Mertinger ügyében Varga Ferenc és Somogyi Károly nemesemberek „nemes famíliának képekbe" jártak el. 130 A tihanyi apátság fundusán álló malom története 1626-tól ismert, amikor a malmot a malomigazsággal együtt a csopaki Gellért János eladta a füredi Egyed János kovácsnak 120 tallérért. A malomházhelyet felülről a falu malma, alulról Domokos Istváné határolta. A „malomigasság" negyven cipót és negyven pénzt jelentett, amivel a tihanyi apátnak tartozott minden esztendőben az, aki a malmot bírta. A vevő örökösei adósságba keveredtek, amit 1688-ban nem tudtak megfizetni, s ekkor a földesuruk, Oroszy Pál kifizette az adósságukat. Már ezáltal része lett a malomban, később a malomban lévő hat részből ötöt megszerzett. Mivel a Kovácsok később sem váltották ki a malmot a zálogból, ezért 1732-ben a pusztulásra jutott egykerekű malmot az Oroszyak kőből újjáépítették. 1749. február 11-én Lécs Ágoston tihanyi apát pert kezdett az Oroszyak ellen. 131 A per tárgya a falu belső részén lévő malom volt, amelyet az apátság fundusán építettek az alperesek, s amelyet évi cenzus fizetése ellenében birtokoltak, de a becsár ellenében nem voltak hajlandók az apátságnak átadni. 1749. május 22-én a malmot nemes Varga Lőrinc, nemes Varga László, Somogyi István, Káldi János, Marton János füredi, Goath Mihály arácsi, Komáromi Mihály és Tánczos Ferenc lovasi, Tóth János paloznaki lakosok, a molnárcéh esküdtjei 111 forint 50 dénárra becsülték, amit az alperesek az apáttól felvettek, ezáltal a malom ismét az apátság birtokába került. 1790-ben a káptalan birtokrészén deszkametsző működött. Halbik János hozzáértő felsőörsi molnárt elutasítva, Voider Jánossal kötött szerződést az uradalom. Voider lisztesmolnár volt, s 200 forint ráfordítással malommá akarta átalakítani az épületet. Ez az épület az Alsó-Baricska alatt volt. 1793-ban a káptalani jobbágyok robotszolgáltatásai között szerepelt a füredi deszkametszőre való fuvarozás is. Horváth Ádámnak egy ügyéből ismert, hogy a tihanyi uradalomnak 1787-ben volt egy Hamar Ádám nevű téglása. Horváth ugyanis 1787-ben 5000 db téglát adott a kamarai uradalomnak, amivel a kamara részben adósa maradt, emiatt Horváth Ádám
