Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

V. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Lichtneckert András)

A füredi nemes és agilis közbirtokosság iratai nem maradtak fenn. Az Oroszyaknak a nemesek ellen 1804-ben tett panaszából ismert, hogy Somogyi Márton a nemesség perceptora volt. Alsóörsön a perceptor a nemes és agilis közbirtokosság vezetője volt, s így kellett ennek lennie Füreden is.

102 3. A jobbágyok nem alkothattak közbirtokosságot, hanem a földesúrral kötött szerződések alapján vagy a hazai törvényeknek, urbáriumnak megfelelően élték a határ haszonvételeit. Ha egy helységben több földesúr volt, akkor idővel meg kellett határozni a birtokrészük nagyságát. Ennek érdekében el kellett végezni az arányosítást (proportiót). Az arányosítást könnyen elvégezték ott, ahol az arányosítás alapjául elfogadták az úrbéri tabellákat, amelyek földesurak szerint tartalmazták a jobbágyok és házas zsellérek belső és külső telkeit, amelyek alapján minden földesúr birtokarányát meg lehetett állapítani. A közbirtokossági jog, illetve a jobbágyok részesedése a közösségi haszonvételekből a falubeli belső telekre vagy a belső telken lévő házra épült. Mindegyik földesúr olyan arányban részesedhetett a közbirtokossági jogokból és haszonvételekből, amekkora a jobbágyainak a telkei vagy házai alapján megillette őt. Egy-egy földesúr birtokaránya így teljes mértékben a jobbágyai birtokában lévő telkek és házak számától függött. Fontos kérdés volt, hogy az arányosítást melyik időponthoz kötik, hiszen egyik földesúr jobbágyai vagy zsellérei idővel jobban elszaporodhattak a faluban, mint a másiké. Egyik földesúr jobbágyai többet irtottak, több foglalást tettek a határban, mint a másiké. Ezek miatt az arányosítási törvény azt is megengedte, hogy a külső telkeket is, tehát a belső és külső telkeket együttesen vegyék figyelembe az arány megállapításánál, az úrbérrendezés óta tett foglalások esetében pedig a földek privatizációját figyelmen kívül hagyjak. Az arányosításból helyenként hosszú pereskedések keletkeztek. Ahol 1848 előtt nem tudták befejezni az arányosítási pereket, ott az 1850-es években, az úrbérrendezés előtt kellett elvégezni az arányosítást. Arácson a devecseri uradalom 1813. szeptember l-jén a pusztulásra jutott erdő felosztása miatt indította el az arányosítási pert Oszterhuber Ferenc másodalispán előtt. A perben az alperes Arács helység nemes és agilis közbirtokossága volt, a nemesek közül a Cseh, Csepely, Dömös, Fábián, Fejes, Somogyi, Szilassy, Véghely családok, az agilisek közül a Bertók, Bosa, Csík, Kazó, Kiss, Kiss Mátyás, Molnár, Sáry, Szegedy, Vámos csaladok, összesen 34-en. 1814-ben felmérték a belső telkeket, ami az aranykulcs alapja lett volna, a pert mégsem tudták lezárni. A tihanyi apát 1817-ben bejelentette magát arácsi közbirtokosnak, amit a többi érdekelt nem fogadott el. A bizonyítási eljárás miatt a por elhúzódott, aminek következtében 1848-ig nem született ítélet.

103 Füreden a földesurak 1811-ben kényszerültek arra, hogy foglalkozzanak a közbirtokossági jogok és az arányosítás kérdéseivel. Az ügyet az egyik erdei haszonvétel, a szemerce jövedelme miatti vita indította el. 1811. október 7-én a tihanyi adminisztrátor levélben értesítette a füredi nemeseket, hogy a szemercefaásás haszonvételét a közbirtokos urak négy ágának - tihanyi apátság, veszprémi káptalan, Esterházy gr. devecseri uradalma, Oroszy família - egyetértésével árendába adta, amelyből a füredi nemességet illető egyötöd részt ki fogja adni. A földesurak álláspontja szerint tehát Füred négy földesurát és a füredi nemességet egyötöd rész illette meg a helység határában található haszonvételekből.

104 Az adminisztrátorhoz érkezett, 1811. október 23-án kelt válaszlevél már azzal is meglepetést okozhatott, hogy a feladója nem a nemesség, hanem „a balatonfüredi nemes, agilis és adózó renden való communitas" volt. A válaszlevél megfogalmazói szerint Balatonfüreden a három rend az uzus alapján századok óta egy kommunitásba