Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
V. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Lichtneckert András)
tömörülve élte a határ közös haszonvételeit. Felfogásuk szerint a közbirtokos földesurak is beletartoztak a kommunitásba, mivel a jussaikat külön nem, csak az adózó vagy inas nemű embereik által gyakorolhatták. így a kommunitás bírta a közös haszonvételeket és a királyi kisebb haszonvételeket is. Azzal is érveltek, hogy az apátság 1749-ben a kommunitás malmáért indított perét ítélet nélkül abbahagyta, a malom a kommunitáse maradt. Azt is felhozták, hogy 1807-ben, amikor a földesurak a királyi kisebb haszonvételeket tőlük visszavették, és a kocsmát, mészárszéket árendába akarták adni, akkor a vármegye politikai ítéletével a régi uzust fenntartotta. 105 A kommunitás ebben a levélben egyaránt jelentette a falu önkormányzatát és a közbirtokosságot is. A közös és a kisebb királyi haszonvételekből, malomból eredő jövedelmek a kommunitás kasszájába folytak, abból fizették a pásztorokat, a kommunitás szolgáit, tisztviselőit, az erdők és a határok őrzésének költségeit, a vármegyei tisztviselők, földmérők napidíjait és tiszteletdíjait. Mivel a nemesek, agilisek 106 és a többi adózó •í közterheket nem egyformán viselték, ezért a befolyt jövedelmekből előbb a közbirtokossági költségeket fizették ki. Ezután a megmaradott summát a közbirtokosi öt ághoz képest öt egyenlő részre felosztották, abból a nemesek egyötöd részt maguk részére kivettek, a négy benne maradt részből ismét az agilisek egyhatod részt külön maguk részére kivévén, a megmaradott öthatod az adózók közkasszájába maradt és a „sorsukhoz szabott" közterhek pótolására fordíttatott. Figyelemre méltó a gyakorlatias megoldás, ahogyan a füredi három rend önkormányzata közös kassza esetén is szét tudta választani a közbirtokossági és önkormányzati bevételeket és kiadásokat. Méginkább lenyűgöző a pénzügyi konstrukció, amelyben az öt ágra szakadt közbirtokosság jövedelmeit úgy osztották öt felé, hogy a falu társadalmát alkotó három rend mindegyike megkapja a maga részét, amely már eltért az öt egyenlő részre való felosztástól. A kommunitás válaszlevelében leszögezte, hogy amíg az arányosításról nem dont egvezség vagy törvényes ítélet, addig a marad „a századokra menő esztendőktől fogva szakadatlanul fenntartott s folytatott proportio", amiatt is, hogy „a törvény s jussnak, külonössen a nemes magyar hazabelinek lelkét az usus teszi, sőt a Hármas Könvv is csupán ezen fundamentumon áll". Kijelentették, hogy nem állnak el a régi uzustól, és ők is szerződést kötöttek a szemercére. A földesurak megértvén, hogy a kommunitás álláspontja a feje tetejére állította mindazt, amit a földesúri jogokról a törvény kimondott, ezért 1811. október 28-án a savanyúvízi gyűlésükön kidolgoztak egy felségfolvamodványt mindazon panaszok orvoslása és visszaélések eltörlése végett, „mellyekct a nemessek az urasági jobbágyok erejével, mind pedig a jobbágyaink a nemessek köpönyegje alatt követtek; illven visszaélések voltak a szőllőkben követett kártételek, az erdőnek pusztíttása, s abbul az uraságok kirekesztése, a határbeli foglalások, a jobbágyok által uraságjaikhoz mutatott függetlenség a nemesek palástya alatt". 10/ A földesurak 1812. április 6-án - Amadé Antal gróf, Zala megye főispáni helytartója számára - megfogalmazták a jobbágyokkal szembeni, továbbá a földesúri haszonvételekre, az ún. kisebb királyi haszonvételekre vonatkozó követeléseiket. 1. Visszaadatni kérték a földesúri jussokat, amelyeket a jobbágyok vakmerően maguknak tulajdonítottak, mint a kocsmáitatás, mészárszék tartása, pálinkafőzés, malom haszonvétele, az erdő használata, azonkívül a bíróválasztás. 2. Követelték, hogv az erdőt a törvények értelmében vegyék bírói zár és rendes használat alá. A kecsketartást tiltsák ki az erdőből. 3. A jobbágyok a kocsma, malom és egyéb haszonvételekről és a közjövedelmekről az Urbáriumnak megfelelően adjanak számot.
