Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

V. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Lichtneckert András)

1823-ban és 1824-ben a füredi molnárcéhbe a járás molnárai tartoztak. Itt járás alatt alszolgabírói járást kell érteni, mert Balatonfüred és vidéke a tapolcai járásba tartozott ekkor, és Tapolcán is volt molnárcéh. 1823-ban nemes Somogyi Ádám céhbeli biztosra akarta bízni a tihanyi uradalom a füredi, aszófői, örvényesi malmok árverését kihirdető kurrenst. 1824-ben Káldi József a füredi járásbeli céhmester, másutt első céhmester, mellette Csók Péter és Újhelyi Sándor füredi molnárok a céhmesterek.

38 1828-ban már a Balatonfüredi Nemes Molnár Céh nevében - Sövény Ferenc főcéhmester, Kulmon József, Káldi József és nemes Újhelyi Sándor esküdtek - jártak el a káptalannál egy vászolyi céhtársuk ügyében, akiről azt tartották: „az egész czéhbeli társaság, még gyülekezetünkbe sem szenvedgyük meg, mert nem betsületes mester emberhez" illő tettei vannak.

39 A balatonfüredi molnárcéh választott céhmestere és hites elöljárói 1837. január 6-án kiadott bizonyságlevele megőrizte Csók Illés céhmester, Káldi József és Pálfi János céhesküdtek nevét és a céh pecsétjének lenyomatát. A bizonyságlevelet nemes Somogyi Ádám jegyző adta ki, aki csak a céh jegyzője lehetett, mert a falu jegyzője ebben az évben más személy volt.

40 Kevés kereskedő élt Füreden és Arácson, de sokan foglalkoztak kereskedéssel. Nagyobb jelentősége volt a bérlők csoportjának. Mivel Fürednek savanyúvize volt, azonkívül több földesura, emiatt több malma, kocsmája, mészárszéke is, ezért több haszonvételt adtak árendába és több bérlő is élt a településen, mint a kisebb és csak egy földesúr alá tartozó falvakban. Az iparosok, kereskedők, bérlők között 1758-tól zsidók is voltak. A füredi zsidóság 1848-ig lezajlott betelepülésére vonatkozó adatokat az izraelita hitközség történetét tárgyaló dolgozat tartalmazza. Cigányok is éltek Füreden a XVIII. században. Sátorozó cigányokat említenek egy 1755. évi tanúvallomásban, mely szerint 1744-ben a felsőörsi búcsúról visszafelé jövő tihanyiak a falu végén telepedtek le, ahol a cigányok szoktak megszállni. 1754-ben, az arácsi templom elvételével kapcsolatos összetűzés közben egy Somogyi Jánosné nevű asszony a katonák elől a cigányok sátra mögé menekült.

41 1768-ban a helytartótanács rendeletére elvégzett cigányösszeírás szerint Füreden élt a római katolikus vallású Kovács Gergely özvegyember két fiú- és 3 leánygyermekkel. Földesura a veszprémi káptalan volt. Á faluban lévő házban lakott, vagyona nem volt. Az 1772 és 1782 közötti cigányösszeírások szerint Füreden két cigány család lakott, Kovács Györgyé és Kovács Istváné. Kovács György házas zsellérként kovácsmesterséget űzött, Kovács István hazátlan zsellérként zenéléssel és paraszti munkával kereste a kenyerét. Lókereskedéssel egyikük sem foglalkozott. Mindketten megfizették a hadiadót és a vármegyei háziadót. A falu bírája alá tartoztak 42 4. Az úrbéresek A Rákóczi-szabadságharc után Füreden és Arácson a jobbágy-földesúri viszonyt egy időre még a török kor öröksége határozta meg. Évtizedeknek kellett eltelni ahhoz, hogy a lélekszám érezhetően gyarapodjon, a határ mind nagyobb részét művelésbe vonják, és az értékesítési viszonyok is megjavuljanak. A XVIII. század derekáig a földesurak nem gondolhattak a jobbágyok olyan mértékű terhelésére, amilyent egyébként a hazai törvények lehetővé tettek volna. A jobbágy-földesúri viszonyt, az úrbéresek adóztatását és szolgáltatásait e két helységben nem könnyű áttekinteni. Az egy helységben, de különböző földesurak részbirtokán élő, ugyanazon földesúr különböző helységekben, de még ugyanazon helység-