Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
IV. Török kor (Lichtneckert András)
Az 1696. évi országos összeírás szerint Füreden 11 jobbágynak 91 kapa, 2 zsellérnek (vagy libertinusnak) 8 kapa, a hazátlan zselléreknek 10 hold, 8 nemesnek 33 kapa, az extraneusoknak és végváriaknak 35 hold szőlejük volt. Ugyanekkor Arácson 3 jobbágynak 18 kapa, az extraneusoknak és végváriaknak 115 hold szőlejük volt. Ezek szerint Füreden 7214 hold szőlő volt, Arácson pedig 118 hold szőlő. Az összeírás nem tartalmaz semmilyen adatot a nemesek nemesi jogú szoléiról, amelyek nem estek adó alá. Mivel Füreden más forrásaink a nemesi szőlőbirtoklás előretöréséről tartalmaznak adatokat, emiatt az egész helység bortermeléséről ebből az összeírásból nem kaphatunk valóságos képet. A bortermésre vonatkozó adatok szerint 1 kapás nagyságú területen Arácson egy esetben, Füreden két esetben 1 akó alatti bortermés volt, Füreden egy esetben 1 akó termett 1 kapáson. A többieknél 1 kapás nagyságú területen több, mint 1 pozsonyi akó termett: Arácson 2 személynek 1-2 akó között, Füreden 6 személynek 1-2 akó között, 2 személynek 2 akó felett. Az összeírás tükrözi azt, hogy - az 1550-es évekhez viszonyítva - rendkívül nagy mértékben megnőtt az extraneusok súlya a bortermelésben. Ez különösen Arácsra igaz. Ez a helység nem jutott azoknak a Balaton-felvidéki helységeknek a sorsára, amelyek teljesen elpusztásodtak, és a nevüket is csak egy-egy szőlőhegy őrizte meg. Arács nem lett teljesen puszta, de lakossága lecsökkent, sok telke elpusztásodott. Határát a külső birtokosok jórészt szőlő alá fordították. Füreden más volt a helyzet. Az elpusztult Kék településsel a faluhatár gyarapodott, a határ elég nagy volt ahhoz, hogy a szőlőművelés kibontakozhasson, de ez a helyi lakosság gyarapodást ne akadályozza. Ennek a XVII. század végén kevés jelentőséget lehetne tulajdonítani, de a XVIII. századtól meghatározó jelentőségűvé vált a település lakosságának számbeli gyarapodása szempontjából. 7. A falu önkormányzata A falu igazgatását a jobbágyok esetében elsősorban az uradalmak végezték. A veszprémi káptalannak, Füred részbirtokosának ispánja vagy officialisa volt a faluban. 1682-ben a káptalan Kovács István nevű officiális árváinak szőlejét 100 magyar forintért eladta Fitos Márton jobbágynak. 166 Kovács István után Simon István lett a káptalan ispánja vagy officálisa. 1697-ben szőleje volt a füredi hegyen. Jelen volt 1700-ban Vízkelety Józsefnek egy arácsi szőlőbe való beiktatásakor mint nem nemes személy és 1702-ben id. Siskey István birtokba iktatásán is. 167 A levéltári iratokból kigyűjtött füredi és arácsi bírák jegyzéke még ilyen hiányosan is bizonyítja a falusi önkormányzat működését a török korban. A falu bírája a hivatalában nem egyedül, hanem az esküdtekkel együtt járt el. Ennek megfelelően, amikor Herovics Mátyás tihanyi apát 1612-ben Vörös András jobbágyot és fiait felszabadította, ar1. ábra. Füred falu pecsétje, 1695 (Fotó: Róka Lajos)
