Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IV. Török kor (Lichtneckert András)

kor a nagyobb szőlők 2 holdasak lehettek. Nagyobb birtokok nem alakultak ki, Füred és Arács szőlőművelése a kisbirtokokra épült a XVI. század közepe táján és a XVII. század második felében is. Az adásvételek tárgyát képező szőlők átlagos nagysága Füreden és Arácson is valamivel 1,4 hold felett volt. Erről a holdról persze nem tudjuk, hogy mekkora. Ha meg is állapították a nagyságát - becsüvel vagy a hegyvámos szőlőknél „hódolással" -, az idők folyamán attól lényegesen eltérhetett a területük. A szőlő rendkívül értékes birtok volt minden időben. Könnyen mozdítható vagyon, és nem volt nehéz vevőt találni rá. 1 hold füredi szőlő átlagára 50 magyar forint, illetve 40 tallér volt, Arácson ezek az értékek lényegesen magasabbak: 89 magyar forint, illetve 70 tallér. Adataink és számításaink szerint a füredi szőlők értéke alatta maradt az alsóörsi és a csopaki szőlők értékének, az arácsiaké viszont lényegesen meghaladta azokét is. Alsóörsön 71 forint, illetve 65 tallér, Csopakon 65 forint, illetve 61 tallér, Füreden 81 forint, illetve 38 tallér, Arácson 162 forint, illetve 93 tallér a szőlők átlagára zömmel a XVII. század második felében keletkezett szőlőadásvételek adatai szerint. A nemesi szolok nagvobb értékel képvisellek, mint a/ adózó szőlők. Az arácsi s/ólok éppen amiatt voltak értékesebbek, mert viszonylag több nemesi szőlő volt közöttük. Érdemes szemügyre venni a pincékre vonatkozó adatainkat is. A közvélekedéssel ellentétben úgy látszik, hogy nem sok pince lehetett a Balaton-felvidéki szőlőhegyeken a török kiűzéséig. Nagyon ritkán említenek pincéket a jogügyletekben: Füreden 2, Arácson 1 alkalommal. Ezek az adatok még Alsóörs és Csopak adataihoz képest is elmaradnak, az előbbi helyen 6, az utóbbin 12 alkalommal fordult elő pince az adásvétel szövegében. Igaz, jóval több adásvételből jött ki ez a szám. Százalékban kifejezve viszont a 7,1 százalékos füredi arány nem marad el lényegesen az alsóörsitől és a csopakitól (8,8 és 8,2 százalék), annál inkább az arácsi (3,6 százalék).

156 A füredi szőlőkből a termés tizedét a veszprémi káptalan kapta, Arácson viszont a török kor végére a tizedelési joga megszűnt. A földesurak hegyvámot kaptak, így az Esterházy grófok Arácson és Füreden, az Oroszyak és a kisebb birtokú nemesek Arácson és Füreden, a tihanyi apátság Füreden és Arácson. Az ültetés alá feladott szőlőföldet megbecsülték, amit a becsüpénzzel a művelőnek meg kellett fizetnie. Az ültetés után a termőre forduláskor a hegyvámos szőlők területét hódolással állapították meg, egy hold szőlő után 6 vödör bor volt a hegyvám, ami 18 öregpinttel vagy 54 pozsonyi iccével volt azonos. Egy szőlőnek a hegyvámja, hegyvámszedési joga közel akkora értéket képviselt, mint maga a szőlő. 1663-ban nemes Verebélyi Ferenc és fia a 2 holdas arácsi Keszegh szőlő hegyvámját 40 tallérért adták el Kovács Istvánnak és Miklós Annának.

157 A XVIII. században az arácsi nemesek között szereplő Csonka családból Ferenc 1703-ban jelent meg Arácson, mint a Móroczák szőleinek zálogbirtokosa. Később megtelepedett itt, de nem a faluban, hanem a szőlőhegyen.

158 A szőlők adásvétele a földesúr beleegyezésével (consensus) történt, ami a török korban gyakran elmaradt, vagy később szerezte meg a művelő a földesúr hozzájárulását az adásvételhez. A XVII. században gyökeresen megváltozott a szőlőművelés szerepe a gazdálkodásban. A forrásokban mindenütt parlagszőlők művelésbe vételéről, új szőlők ültetéséről olvashatunk. A szőlőterület kiterjesztésének méreteiről elsősorban olyan források adnak képet, mint Darabos György 1641. évi végrendelete. Darabos 8Y2 hold arácsi termő szőlő után kapott hegy vámot, s ugyanekkora területű szőlőföldet adott ki ültetésre, művelésre. Egyetlen arácsi nemesember földesurasága alá tartozó földön az 1630as, 40-es években kétszeresére nőtt a szőlőterület!