Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IV. Török kor (Lichtneckert András)

Év A szőlő eladó (e), vevő (v) személyek A szőlő helye, területe és vételára Birtokszomszédok égtájak szerint 1694. (13.13. e: Szabó Anna, előbb Varga Péter, majd Komjáthi György strenuusok hitvese v: Varga Tamás és Bíró Erzsébet, bátyja Gergely és Benke Erzsébet 2 hold szőlő, 165 m. forint k: Szilasy János örökösei, ny-é: satóút, d: országút

151 1696. 12. 06. e: Szili György simontornyai lovas zsoldos v: Nagy István agilis és Miklósi Zsuzsanna 1 hold nemesi és 1 hold hegyvámos szőlő, 220 m. forint k-d: Varga Tamás, ny: Kajári György strenuusok

1 1698. 05. 25. e: N. Mórocza Gergely (Alsóörs) v: Csonka Tamás és Tislér Erzsébet nemesi szőlő, 260 m. forint k: Szilasi János örökösei, ny: Kerczei János, é: Nagy János, d: közút

153 1699. 05. 24. e: Pintér György strenuus és Menyhárt v. Nagy Győri Erzsébet v: N. Karácsony Mihály Zala megyei alszolgabíró és Pécsi Zsuzsanna 1 hold hegyvámos szőlő a Móroczák fundusán, 90 m. forint k: Palásti Boldizsár, ny: Vechelius János, d: Bende Péter, é: Szabó v. Pécsi János nemesek

154 Az adásvételek szövegében megőrződtek a szőlőhegyek nevei, sok esetben azonban csak szőlőhelyről vagy a szőlő nevéről tudósítanak ezek a források. Füredi szőlőhegyek, szőlőhelyek, szőlőnevek: Czingai hegy (1643), Chingo hegy (1645), Csingatai szőlő (1664), Csingató (1701); Diósteleki szőlő (1647); Kys Köved (1663); Lak-hegy (1702); Partallai szőlő (1664); Segvári szőlő, Vári szőlő (1669, 1677); Thamasa hegy alatt Mezőmái széle (1672), Thamassa hegye alatt (1694), Thamas hegye alatt (1700). Arácsi szőlőhegyek, szőlőhelyek, szőlőnevek: Beyczy szőlő a Heghallya-i diverticulumban (1547); Farkasszőlője, Sikáthegy (1547); Orvozó (1548); Uy hegy (1550, 1654);

155 Hajas nevű hely (1641), Istenfia út (1641), Isten fia nevű hegy alatt (1674); Kecskés szőlő (1641,1648); Keszegh szőlő (1663); Köves úti szőlő (1641), Köves uti kertes szőlő (1684); Ruzsás szőlő (1674); Thamas hegy (1677). Megállapítható, hogy a XVIII. században ismert füredi szőlőhegyek - a Tamáshegy kivételével - mind hiányoznak a török kori szőlőhegyek felsorolásából. Jelentős részben a tulajdonosra vagy a földesúrra utalnak az elnevezések, mint pl. Beyczy, Farkas, Kecskés, Keszegh, Ruzsás, Segvári. Mindebből az is következik, hogy a XVIII. századtól kezdve egy gyarapodó lakosság mellett a határban bőven nyílott lehetőség a szőlőterület gyarapítására. Az 1555-59. évi bordézsmalajstromok szerint a szőlők többsége olyan termést adott, ami belefért az 1 : 4 arányba. Ha a kisebb szőlőket Vi holdasoknak tekintjük, ak-