Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IV. Török kor (Lichtneckert András)

1572-ben a püspöki-káptalani birtokrészen 6 egész telek volt, amelynek lakói Szent Márton-napra 3 forint cenzussal tartoztak. Borból és gabonából tizedet, ezenkívül ajándékokat, továbbá egy hízott sertést és a veszprémi kapitány asztalára 4 akó bort adtak és robotszolgálatot teljesítettek.

35 Az 1572. évi összeírás szerint a tihanyi várhoz tartozó Arács helység puszta, ahol 20 hold szőlő volt, amelyből Füred lakosai évente 12 akó (urna) bort adtak, 20 kappant, 40 kenyeret, 20 tihanyi köböl zabot. A bortizedet a veszprémi várhoz adták.

36 Az 1572. évi úrbéri összeírás adatait érdemes összevetni az 1570-es évekből származó portaösszeírások adataival. 1572-ben a veszprémi püspöknek 2, a tihanyi várnak 1, Csoron Jánosnak 1 portája volt Füreden, Arács pedig puszta volt. Az úrbéri és a portaösszeírások összevetése alapján megállapítható, hogy Fürednek a tihanyi várhoz tartozó részén élő 5 egésztelkes jobbágyot az összeírok (dikátorok) mindössze egy portának számították, a többi jobbágyot a szegények és a zsellérek között, továbbá a fölégetett portáknál számolták el az 1570-es években készült portaösszeírásokban. A püspöki rész 6 telkes jobbágyát 2-4 portának számították, azonkívül 3-6 szegényt, 1-2 zsellért, 1-2 pusztahelyet számoltak meg.

37 Az asztali bor szolgáltatása rendkívüli adónak (extraordinarie) számított. Gyula ffy idejéből eredt, aki - az 1563-ban ellene tett jobbágy panaszok szerint - több új szolgáltatást vezetett be a bérbe vett káptalani birtokokon. Különféle, addig szokásban nem volt és igen súlyos munkákkal és adóval sújtotta a veszprémi káptalan Tihany várhoz csatolt birtokainak jobbágyait. Szüret alkalmával a rendes tizeden kívül minden egyes helységben egy nagy üres hordót helyeztetett el és követelte, hogy a jobbágyok azt ingyen töltsék meg neki. Ami még sohasem volt szokásban, évenként tartoztak a birtokok lakosai egy hízott disznót beszolgáltatni, hogy elegendő szalonnája legyen. Végül, míg más földesúri jobbágyok 4 hungaricalisért adtak el és mértek ki bort, addig Gyulaffy, ha kissé virágos és késő ősszel leszüretelt gyengébb minőségű boruk volt, csak 4 krajcárért vette meg tőlük.

38 A Gyulaffy által bevezetett új szolgáltatásokra törvényes lehetőség is volt, ha nem is abban az önkényes formában, ahogyan azt a tihanyi vár ura tette. Az 1550. évi 36. tc. alapján a földesúr borelővételi jogot érvényesíthetett. A jobbágyoknak veszteségük volt amiatt, hogy a földesúr áron alul vette meg a borukat. A földesúr ezt azzal is megtoldhatta, hogy a jobbágyokat a tőlük alacsonyabb áron megvásárolt bor kiárusítására kényszerítette. Az új szolgáltatást jelentő bort a jobbágyoknak a rendes bortizeden kívül kellett megadniuk, ami különösen akkor vált terhessé a jobbágyok számára, ha a mennyiségét nem rögzítették. Ebben a helyzetben a jobbágyok arra törekedtek, hogy az új szolgáltatást meghatározott mennyiségű szolgáltatássá alakítsák át.

39 Ezt valamennyi káptalani faluban elérték a jobbágyok, így Füreden is, ahol az új szolgáltatás mennyiségét 4 nagyakóban rögzítették.

40 A borelővételi jogot nemcsak Gyulaffy, hanem Piski István tihanyi kapitány is érvényesítette 1585-ben. Számadáskönyve szerint 1585-ben 78 cseber (akó) bort foglalt le Füreden a várbeliek részére abban az árban, amely szüretkor járta.

41 1586-ban a veszprémi várhoz tartozó püspöki birtokon 7 jobbágy nevét jegyezték fel: Keky Máté, Keky Orbán, Ferencz Pál, Chazar András, Toldy Máté, Wincze Imre és Warga Balázs.

42 A XVI

/XVII. század fordulója körül készült összeírások szerint, amikor a püspök még birtokos volt Füreden, 6 egész telek volt, amelyek után Szent Márton-napra 3 forint cenzus járt. A cenzuson kívül a jobbágyok adtak egy hízott sertést, ajándékokat, ahogy tudtak, a borból és gabonából tizedet, a kapitány asztalára 4 akó bort, amit rendkívüli adónak (extraordinarie) neveztek. Azonkívül robotoltak.

43