Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

III. Középkor (Rainer Pál)

és jegyajándék útján jutott a kezére - Sámson (?) fia Istvánnak és ... Györgynek, a veszprémi püspök nemes jobbágyainak adta el 5 denármárkáért.

150 Egy 1343. április 27-i - a veszprémi káptalan és a szőlősiek perében kelt - oklevél a tanúként szereplő János kéki nemes nevét őrizte meg.

151 1386. február 10-én a veszprémi káptalan előtt a pécselyi Sándor fia László Kék birtokban lévő saját részét összes tartozékával és hasznával együtt Himházi György fia Lukács mesterre - aki neki sok jót tett - ruházta át örökös joggal. Ezen oklevél külön érdekessége, hogy megőrizte számos határrész magyar nevét. A birtok állt egy Kék falu északi végén, a Szőlősre vezető közút melletti belső telekből és 22 szántóföldből. A földekből egy a belső telek mellett volt, kettő a Veszprémbe vivő út mellett, másik kettő a Kuesuth (Kövesút) szomszédságában, további kettő a Humuk (Homok) nevű helyen, Kathana fiainak - 1331-ben is szerepeltek

152 - a malma körül és egy rész kaszáló szintén ugyanitt. Ismét kettő a Gudekutha (Gudekútja) nevű forrás mellett, további három a Keyícyhalazuth (Kéki halászút) nevezetű út mellett, egy az Erezthuenalya (Eresztvényalja) nevű helyen. Kettő a Popzyly (Papszili), kettő a Gyungyus (Gyöngyös), kettő a Barychka (Baricska), egy a Rethyzeuleu (Rétiszőlő) nevű helyen, egy a Retykwth (Rétikút) nevű forrás patakocskája körül, végül egy a Kulgeth nevű helyen.

153 1494-ben a kéki Szűcs Márton fia Tamás 3 holdnyi szőlőjének jövedelmét zálogba adta Essegvári Györgynek, aki e szőlőt bírta. A szőlő - az 1386-ban is említett Eresztvényalján feküdt. Szomszédai a füredi egyház és a veszprémi Varga Mihály szőlei voltak.

154 A XV. századból két olyan hatalmaskodási ügyet ismerünk, amelynek kéki püspöki jobbágyok voltak a kárvallottjai. Pálóczi László országbíró (1446-1470) 1448. december 21-én Tormaföldéről a vasvári káptalanhoz intézett leveléből az alábbi esetről értesülünk. Gathalóczi Mátyás veszprémi püspök (1440-1457) nevében jelentették az országbírónak, hogy nemrégiben a Káld birtokban tartani szokott vásárról a püspök Kék birtokon lakó jobbágyai - Thauriga Domonkos, Thibának mondott Márton, Pál és Domonkos, Sümegi Kelemen fia Mihály és Márton fia Éliás - a magukkal vitt dolgokkal hazafelé tartottak. Ekkor a szabad úton, Gergely fia Gál és János fia Antal kelédi nemesek familiárisaikkal és jobbágyaikkal - Móric szekérgyártóval, Kocsmáros Györggyel, Tubenek mondott Mátéval és Györggyel, Tálnak mondott Péterrel, Szekérgyártó Tamással, Sajtos Lukáccsal, Élees Jánossal és Sajtos Bálinttal - rájuk támadtak és a náluk talált javakat, amelyeknek értéke 100 forintot tett ki, erőszakkal mind elvették tőlük, a püspök nagy sérelmére és kárára. Ezért az országbíró utasította a káptalant, hogy küldjék ki tanúbizonyságukat, akikkel Kéki János vagy Mátyás avagy Boczor Mihály, esetleg Jakab vagy Márton, esetleg Mihály avagy Keresztúri István, mint királyi ember, megtudván a valót, menjen el a nevezett Gálhoz és Antalhoz s figyelmeztesse őket, hogy az okozott kárért a püspöknek teljes elégtételt kell adniuk. Amennyiben ezt megteszik, a dolog rendben van. Ellenkező esetben viszont idézzék meg őket a király elé, ahol akár megjelennek majd, akár nem, végleges ítéletet hoznak. A vasvári káptalan 1449. január 6-án jelentette V. László királynak, hogy az országbíró parancsának eleget téve, 1448. december 28-án Kéki János királyi emberrel kiküldték Mátyás alőrkanonokot, s ezek Vas megyében vizsgálatot tartva, mindent úgy találtak, ahogyan azt az országbíró levele leírta. Ezért a két kelédi nemest figyelmeztették az elégtétel adásra, amit ezek megtagadtak. Ezért mindkettőjüket 1449. január 13-ra