Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
III. Középkor (Rainer Pál)
ember Füred birtokrészen Demeter püspököt György apáttal szemben 1398. augusztus 1-jére a nádor elé idézte. 44 Fennmaradt néhány olyan oklevél is, amely a megyei igazgatás működésével kapcsolatos. 1408. július 2-án Garai Miklós nádor (1402-1433) Zala vármegye Mánhidán tartott közgyűlésén számos megyebeli gonosztevő ellen hozott ítéletet. Köztük volt a Füredinek mondott Kozma, a tihanyi apátság füredi jobbágya is, akit mint „tolvajt és emberek gyilkosát" ítélt el a nádor. 45 Az 1410. március 12-én Tapolcán kiadott oklevélben Zala vármegye ítélőszéke - szenterzsébeti Bors Miklós és Egervölgyi János alispánok, valamint név szerint meg nem nevezett szolgabíráik 46 - tanúsították, hogy az aszófői Péter fia Lőrinc mesternek Aszófőn, Kövesden és Örvényesen lakó jobbágyai nem tartoznak Demeter tihanyi apátnak (1410-1427) az apátság füredi révén vámot fizetni. A tihanyi apát jobbágyai ugyanis mentesek voltak a vám alól. Az említett jobbágyok is valamikor az apátságé lehettek. 47 (A rév Füred Aszófő felé eső részén lehetett, ahol a Balaton vize a mainál nagyobb területet elborított.) 1413. augusztus 5-én a zalai bencés konvent (Zalavár) jelentette Zsigmond királynak, hogy parancsára 1413. július 31-én Köveskáli István fia György királyi emberrel kiküldték Lukács testvér konventi embert Zala vármegyébe vizsgálat megtartására. Ezen nemesektől és nemtelenektől egyaránt érdeklődve megtudták, hogy 1413. július 26-án Rozgonyi István essegvári 48 várnagyai, Akai Péter és Márton, embereikkel Ányos fia Gergellyel, János fia Benedekkel, Fábián fia Gergellyel, Jakab fia Jánossal, Biliegei Kálmán fia Demeterrel, Barthus fia Jakabbal és Tótvázsonyi László fia Imrével uruk parancsára Castiglione de Branda veszprémi püspöki kormányzó (1412-1424) füredi birtokrészére törtek, s onnét Gergely püspöki jobbágyot, jóllehet a távozásra engedélye nem volt, s tartozásait sem fizette meg, Biliege birtokra akarták elvinni. Branda Inta-i jobbágyait pedig, amikor ezek rájuk támadtak, „mintegy gonosztevőként vagy lázadóként" elfogták Rozgonyi emberei. 49 1416 elején a piacenzai Matheus de Vicedominis esztergomi érseki helynöknek a veszprémi káptalan nevében jelentették, hogy bizonyos tizedeket és azoknak negyedeit, amelyeket a káptalan eddig békésen birtokolt, Demeter tihanyi apát most igyekszik elfoglalni tőlük. Az érseki helynök erre vizsgálatot rendelt el, amelyet március 23-án Füred birtoknál tartottak meg. A kiküldöttek megállapították, hogy az apátságnak a Tihanyi-félsziget nyakánál, Apátinál húzódó árkon kívüli birtokain (Árács, Kék, Füred, Siske, Aszófő, Kövesd, Örvényes, Udvari, Szőlős, Kispécsely, Szentpéterdörgicse) a tizedet mindig is a veszprémi káptalannak fizették, s az csak Apátinak az árkon belüli területe után illette meg a tihanyi apátot. Az érseki helynök a konstanzi zsinatra távozva, az ügy elbírálását Esztergomban 1416. március 31-én kelt oklevelében András komáromi főesperesre bízta. 00 András főesperes - úgy látszik - nem tudta megoldani a kérdést. 1416. június 17-én a konstanzi zsinaton ugyanis Liptói Miklós veszprémi prépost kérésére, s az ostiai bíbornok püspöktől megbízva, Johann Abetzier warmiai prépost mint pápai bíró felhívást bocsájtott ki a veszprémi egyházmegye összes papjaihoz, hogy adjanak jelentést az ügyről. Ugyanekkor negyvenednapra maga elé idézte Demeter apátot és konventjét. 51 Áz apát itt valószínűleg nem jelent meg. 1416. augusztus 10-én a Londonban tartózkodó Zsigmond király intézett levelet Demeter apáthoz, miután Nyárádi Miklós veszprémi kanonok panaszt tett előtte káptalanja nevében. Zsigmond leveléből fény derült az ügy hátterére. Ugyanis XXIII. János pápa (Balthazar Cossa, 1410-1415) - XII. Gergely (1406-1415) ellenpápája - a konstanzi zsinaton 1414-ben több engedményt tett a magyar egyháznak.
