Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

I. Balatonfüred környékének természeti képe

16, illetve min. 26 példányban volt jelen a faj a Felső-erdő egy 4 km hosszú szakaszán. Költésére nézve ismét lllényi A.-ra hivatkozunk, aki az általa kihelyezett mesterséges ma­dárodúkban 6 pár költését állapította meg 1988. április 10-én 90 (14. ábra). A CSUSZKAFÉLÉK (SITTIDAE) közül egy faj honos nálunk, a fák törzsén fejjel lefelé is ügyesen mozgó, kékes hátú csuszka (Sitta europea). Hazai erdőségeinkben mindenfelé előfordul, ahol öregebb fák találhatók, de a nagyobb városi parkokban, erdőközeli kertek­ben is megtelepszik. Területünkön rendszeresen észleltük. Ennek ellenére a pontszámlá­lások alkalmával eléggé gyéren fordult elő (1997. május 13-án 2 helyen, május 20-án 5 he­lyen figyeltük meg 2, illetve 8 pld.-ban, míg 1998-ban csak 2 helyen 2 pld.-ban). Költését 1997. május 20-án a Felső-erdőben, 1998. április l-jén a Tamás-hegyen tapasztaltuk. Előb­bi esetben kb. 3 m magasan, cserfában lévő odúban volt egy fiókás fészekalj, utóbbi eset­ben pedig a hegy déli oldalának karsztbokrosában álló idős, magányos feketefenyőn lógó mesterséges odúban (B típusú) találtunk épülő fészkükre. Az odú csuszkák általi lakott­ságát az izgatottan ott röpködő pár mellett jól mutatta a sárral letapasztott eternittető is ­ez a „tapasztás" ugyanis csak erre az odúlakó madárra jellemző hazánkban. Szintén a fás területekhez kötődik a FAKUSZFÉLÉK* (CERTHIIDAE) jelenléte. Adata­ink szerint területünkön a rövidkarmú fakusz (Certhia brachíjdachjla) található meg. Ez az apró (12 cm-es), barnás tollazatú, a fák törzsén fürge szökkenésekkel csavarvonalban felfelé kúszó madár vagy énekével, vagy magas, éles hívóhangjával hívja magára a fi­gyelmet - különösen költésük időszakában. 1997. április 23-án pl. a Kereszt-hegyen (1), a Nosztori-tető nyugati pereménél (4 pld., 2 hím), a Robogó-völgyben (1 hím), a Kolos­ka-völgyben (2 pld., 1 hím), valamint a Som-hegyen (1 hím) figyeltük meg előfordulá­sát. Fészkelésére egy adat utal: 1995. május 3-án a Péter-hegy aljában látott egyedei (egyetlen fán min. 5 pld., melyből egy hím) minden bizonnyal egy családba tartoztak. A FÜGGŐCINEGE-FÉLÉK (REMIZIDAE) egyetlen hazánkban előforduló faja, a függőci­nege (Remiz pendulimts) a víz menti füzesek, nyárasok madara. Mesterien szőtt zacskó alakú fészkét az ágak végére függeszti. A korábbi kutatók közül itteni előfordulását ­költési időben - egyedül Tapfer jelzi (hajógyár). 91 A balatonfüredi községhatárban a füg­gőcinege számára elsősorban a Balaton parti sávja jöhet szóba, mint fészkelésre alkalmas élőhely. Ennek a területnek a kutatására azonban a partrész beépítettsége miatt nem nyílt módunk. A faj megtelepedésére alkalmas - de eltűnőfélben lévő - biotóp található ma még a Balázs-hegyi-dűlő és a Külső-Berek területén. Ezt az élőhelyet a privatizáció nyomán előállt tulajdonváltozások következtében 1997-től kezdődően számos kedvezőt­len hatás érte, s éri azóta is. 1996/97 telén például a Malom-völgyi-Séd ezen szakaszát érintő mederrendezési munkálatok megkezdése előtt kitermelték a patakot szegélyező fás szárú növényzet (füzek, nyarak, égerek, bodza stb.) 99 százalékát! Ezt követően gé­pekkel letiporták, majd részben felégették, beszántották a meder nyugati oldalán húzó­dó nádast, illetve az ott megtelepült rekettyefüzest stb. Vagyis azt a növényzetet, mely ­több más faj mellett - a függőcinege megtelepedésének is alapvető feltétele! Miközben naponta halljuk, olvassuk, hogy milyen fontos a Balaton vizének megóvása, addig ma is azt látni, hogy „kiegyenesítik" a tóba befutó patakot, megsemmisítik a szennyeződést felfogó, feldolgozó víz menti, illetve vízi növényzetet, lecsapolják, feltöltik a kétéltűek utolsó itteni szaporodóhelyeit! Ezen eltűnőfélben lévő élőhely körzetében a következő esetekben figyeltük meg a függőcinegét: 1997. április 16-án a Szekér Ernő forrásnál mozgott egy hím, míg október 2-án László-kút füzesében szólt egy példány. 1998. ápri­* A hazánkban előforduló két faj egyedei terepi körülmények között külsejük alapján nem mindig különíthetők el 100 százalékos biztonsággal - erre a megfigyelések során legfeljebb eltérő hangjuk ad lehetőséget.

Next

/
Thumbnails
Contents