Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

I. Balatonfüred környékének természeti képe

lis l-jén a Balázs-hegyi-dűlő déli oldalának vasút menti kökényes-vadrózsás bokrosában min. 6 példány a sűrű, alacsony bokrokon ülve szólt, illetve rovarászott (hímek, tojók). Ugyanekkor az innen mintegy 500 méterrel nyugatabbra lévő fűzbokrok-fák csoportjánál is szólt min. 1-2 példány. Ezek a madarak minden bizonnyal még vonulásban lévő egyedek lehettek, mivel a faj tavaszi vonulása március végén-április elején a legerősebb. Költési időszakban a Vörösföldek nyugati oldalán (füzes) és Vörösmáinál (füzes, nyáras) hallottuk egy-egy példányát (1997. április 30.) Víztől távol 1988. június 11-én észleltük, mikor a Baricska-dülőben röpült át 1 példánya. A SÁRGARIGÓFÉLÉKET (ORIOLIDAE) nálunk szintén csak egyetlen faj képviseli, a sárgarigó (Oriolus oriolus). Neve megtévesztő, mivel ez a madár rendszertanilag valójában a varjúfélékkel áll rokonságban. Afrikai telelőhelyéről későn, csak májusban érkezik vissza: 1994-ben pl. május 3-án észleltük a Koloska-völgy északi pereménél, valamint a Tormán-hegyen és az Evetes-völgyben (l-l hímet), de 1995-ben is megfigyeltük már ugyanezen időszakban (Koloska-forrás, Kis-forrás, l-l hím). Kutatásunk során éneklő hímjei alapján - gyakorinak találtuk. 1997. május 13-án az alábbi területeken találkoztunk vele: Csárda utca (1), Meleg-hegy (1), Sárkány-völgy déli része (3), Felső-erdő (4 km-es szakaszán 6), Tormán-hegy (1), Nagy-mező peremi feketefenyvesek (1), Balatonfüred belterületi „mocsaras" része (1). Fészkelését is bizonyítottnak találtuk. 1997. január 21-én a Vörösmái mentén, a vasútvonalat szegélyező - azóta kivágott - nyárfasorban 1996. évi fészkét találtuk mintegy 15 m magasságban. 1997. március 26-án ugyancsak előző évi fészkére leltünk a László-hegy cseresében (-14 m magasságban). A rovarokkal, kisebb emlősökkel, madárfiókákkal stb. táplálkozó GÉBICSFÉLÉK (LANIIDAE) közül 2 faj előfordulását ismerjük innen. Bokros területek (pl. legelők, erdőszélek, árokparti, útszéli bokrosok stb.) elterjedt költőmadara a tövisszúró gébics (Lanius colhirio). Egyedül a zárt erdőségekből és a sűrűn lakott településekről hiányzik. Telelőhelyéről többnyire május elején tér vissza, ősszel pedig általában október közepéig találkozhatunk vele. Legkorábban 1997. április 30-án észleltük: ekkor a kemping északi oldalán található füves, itt-ott gazos belterületi fekvésű telken egy hímet, Vörösföldeknél egy tojót, Balázs-hegyi-dűlő nádas területén egy tojót, szőlői között egy hímet, Vörösmálnál egy hímet, illetve Külső-Berek bokrosainál is egy hímet láttunk. Ugyanezen év őszén (szeptember 3.) még többfelé megfigyeltük a területen. így a Koloska-forrás alatti réten (ad. hím), a Balázs-hegyi-dűlőben (juv.) és a Berek-réten (ad. hím + min. 2 juv.) is találkoztunk egyedeivel. Belterületi előfordulását erősen beépített környezetben az Arad u. és Ady u. kereszteződésében tapasztaltuk 1997. május 13-án, ahol egy családi ház tetején levő tv-antennán ülve énekelgetett egy ad. hím példány a reggeli időszakban. Az apró szarkára emlékeztető küllemű nagy őrgébics (Lanius excubitor) általában szeptember végétől áprilisig fordul elő nálunk. 15. ábra. A nagy őrgébics (Lanius excubitor) Többnyire fás-bokros legelőkön, Utak men- előfordulási helyei Balatonfüred környékén