Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

III.Török kor (Lichtneckert András)

4. táblázat A veszprémi káptalan alsóörsi gabonatizede 1692-ben Az adózó A gabonatermés Az adózó A gabonatermés neve tizede neve tizede kereszt kéve kereszt kéve Iccés János 2 8 Damian András 5 Damian István 1 1 Sabo István 6 Toti János árpa 5 Tott Mihály 2 Toti Mihály árpa 4 Guat János 12 Vörös Istók 3 Erdeli Mihály 1 3 Jo István 4 tönköly 6 Guat Mihály 7 Farkas András 9 tönköly 12 Balogh János 1 8 Roka János 1 2 árpa 5 Roka István 8 tönköly 5 Kovacz Gergöly 8 Czak Imre 3 Jora Imre 4 Cismasia János 10 Varga Mihály 1 1 rozs 4 Összesen: 15 9 Igavonó, húst és tejet adó és a földműveléshez szükséges trágyát is biztosító állatok nélkül ennek a kornak az embere sem tudott létezni. Alsóörsről nem maradt fenn olyan összeírás, amely a falu lakosságának vagy legalább a jobbágyoknak az állatállományát részletezné a XVI-XVII. században. A falu csordájának a lovasiakéval közös utat biztosítottak a falu határában az 1611. évi határjáráskor. Más alkalommal, 1650-ben arról szóltak a tanúk, hogy azt a csordahajtó utat, amelyen az alsóörsiek és mindazok, akik a hegyről a Balatonra 87 hajtottak itatni, elfoglalták a felsőörsiek és szántófölddé csinálták. A Mórocza család 1586 és 1594 között keletkezett végrendeleteiben az örökhagyók az állatokról is rendelkeztek. Mórocza Gergely 1586-ban kelt végrendeletéből ismert, hogy a család két helyet bírt Alsóörsön, s közülük a felső helyről így rendelkezett: „A fölső udvar, kin az barom áll, pénzesünk, az egy hely, az falu végén való szérűs kertek is ahhoz hagyattatnak." Ezenkívül rendelkezett az Enyingen lévő egy híján negyven tehenükről, amelyeket az örökösök között három részre osztott. Igen fontos adat ez, mely azt bizonyítja, hogy az alsóörsieknek a Mezőfölddel a török korban sem szakadtak meg a gazdasági kapcsolatai. Mórocza Gergely azt is meghagyta az atyafiaknak, hogy a földeket „megh ne szaggassak, mert sok épeytest es ganejozást tettunk mi az elválás utan azokon". Mórocza Gergelyné 1591-ben készített testamentumában a menyére hagyott többek között egy borjús tehenet és egy tulkot, s a végrendeleté -