Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)
III.Török kor (Lichtneckert András)
nek utolsó pontjában úgy rendelkezett, hogy ha Mórocza György fia György „haza akar jőny es az giermökökkel akar eggiöt túrni, az my marha vagion, eggiöt ellienek vele". 88 Juhtartásról egyetlen adat van 1650-ből, amikor egy tanúvallomásban elmondták, hogy Prépost Ábrahám és Gergely a káptalan egyik jobbágyától egy juhon vettek egy helyet, ahol az előbbinek akla, az utóbbinak akla és kertje volt a káptalan földjén. 89 A sertés- és baromfitartásról is több érdekes adat maradt fenn az urbáriumokban, mivel a jobbágyok tyúkot, tojást adtak a földesuruknak. Gyulaffy László tihanyi várkapitány új szolgáltatásokat vezetett be a káptalani birtokokon, köztük azt, hogy a lakosok kötelesek voltak évenként egy hízott disznót szolgáltatni, hogy legyen elegendő szalonnája. Ez a szolgáltatás a későbbi urbáriumokban és a káptalani számadásokban is megtalálható. 1691. december 24-én pénzben teljesítették ezt a szolgáltatásukat, ártányért fizettek 5 forintot. Makkoltató erdejük volt 1651-ben a Köcsi-tó mellett, ahonnan a káptalan emberei hatalmaskodást elkövetve, Mórocza János sertéseit elhajtották. 90 A káptalani birtokok 1727. évi urbáriumában az úrbéres népesség szolgáltatásai között a halászatot úgy említik, hogy ezután a lakosok tartoznak kiárendálni a balatoni halászatot, amiből arra lehetne következtetni, hogy az alsóörsiek a török korban hallal nem szolgáltak a földesuruknak, a Balaton vizén a halászatot szabadon gyakorolták. Valójában időnként előfordult ilyen szolgáltatás, pl. 1693. június 5-én egy kis harcsa, 1694. február 13-án egy tong keszeg szerepel az alsóörsiek szolgáltatásai között, tehát nyáron is, télen is halásztak. 91 Az 1600-as évek elején az alsóörsiek a lovasiakkal vetekedtek egy halászó helyen. Az 1611. évi határjárás során kijelölték a két falu közös határát a Kövestetőtől a Balaton-partig és a két falu marháinak a balatoni itatóhoz vezető csordautat, majd „a két felmegyézett határ közötti utat kétfelé mérték a Balatonparton, az út vége közepén ástak apró kökénybokrok között egy hegyes megyekövet, mely mutatja délre egyenesen bemenni határjokat a Balaton vizén által a Somogyban lévő jodi baromitatóra. Jutott az alsóörsieknek vonó és vetőhel, melynek feje néz az alszabadi (alias fokszabadi) egyházra. Ez vonó helhez semmi jussok és igasságok nincsen és nem engedtetik a lovasiaknak". 92 1675ben Mórocza István perében a pozsonyi útra tett kiadások között a velük tartó seregdeáknak, prókátoruknak és a nótáriusnak kifizetett összegek után akkura93 tusán feljegyezték a vitt halra, ajándékokra elszámolható összegeket is. Az Alsóörsről származó 1614. évi földesúri jövedelmek között a mészárszék és a korcsma árendája 28 forint, a kőbányászaté 6 forint. 94 Ez az egyetlen adat az alsóörsi vöröskő bányászatára a török korban. A határban folytatott gazdasági tevékenységnek a török kori iratokban előforduló színhelyei közül a legtöbb szőlőműveléssel kapcsolatos:
