Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

III.Török kor (Lichtneckert András)

patkók nyomán futólépésben tartsanak utána. Terve az volt, hogy lovasaival ki fogja az ellent fárasztani s mikor már nem tud tovább küzdeni, a hirtelen megjelenő hajdúkkal fogja az ütközet sorsát eldönteni. Úgy is történt. Rárohant lovasaival a török dandárra s bár egy óra hosszat tartott már az ütközet, a zárt sorokat képező ellenséget megbontani nem tudta. Már-már visszavonulásra gondolt, mikor kivált a porfellegből a rohanó és a nagy szaladástól lihegő hajdúság. Parázs küzdelem támadt. A poros és fáradt gyalogosok még csak ki se fújták magukat, máris erélyes támadás után megszalasztották a törököket, kik 100 embert vesztettek, 29 pedig fogságba került."

7 Török Ferenc levelében azt írta, hogy a pápaiakon kívül a veszprémiek, azonkívül Gyulaffy Mihály és Horváth Gáspár vettek részt a nagy győzelemmel végződött csatában. Enyingi Török Ferenc országos főkapitány helyettese Bornemissza János volt, akit a csata után felküldtek a királyhoz négy szép török zászlóval és egy főrabbal. A küldöttséget Károly főherceg fogadta. Bornemissza német nyelvű jelentésében másként írta le a csata lefolyását, mint Török Ferenc. Takáts Sándor 1914-ben megjelent írása szerint a csata közvetlen előzménye az volt, hogy ifj. Homonnai Drugeth János leánykérőben járt Török Ferencnél, és az a kívánsága volt, hogy látni szeretné a dunántúli csatamezőket és véghelyeket. Ezután így ismerteti a történteket: „És útra keltek kétszáz lovon való huszárral, azaz jó és friss lóhátisággal és száz magyar hajdúval. Bornemissza járt elől, s Török Ferenc uram vezette a hátul járókat. Már a Bakony lábas erdejében, a leshányások e legkeresettebb otthonában jártak, mikor Thury Márton kapitánnyal és huszárjaival találkoztak. Thury uram kitörő örömmel jelenté, hogy rabló török sereg közeledik. Mivel a törökök dandára Alsóörsön áll, ő (Thury) elhatározta, hogy megtámadja a rabló törököt. Bornemissza János száz huszárt és száz hajdút vévén magához, elhatározta, hogy nem a rabló törököt, hanem az Alsóörsön álló fősereget támadja meg. Thury Márton, a viadalra termett veszprémi kapitány is helyeselvén e tervet, egyesült Bornemissza hadával. Török Ferencet száz lovassal tartalékul hagyván hátra, Bornemissza megindult a török ellen. A sereget egy paraszt kalauzolta. Mikor Alsóörs közelébe értek, az idő elhidegedett és estvéhez közeledett. Egyszerre láthatóvá lett a török sereg a kertek és a Balaton között. Bornemissza tíz lovast küldött ki martalékul, hogy a dandárban álló török sereget kicsalja s viadalra erőltesse. A török dandár azonban nem mozdult. Bár a török sereg (700 lovas) aránytalanul erősebb volt a magyar hadnál, Bornemissza bízván a sötétségben, habozás nélkül támadásra indult. A kor szokása szerint rettentő lármával csapott a megrezzent török dandárra. Ember-ember ellen kétségbeesetten küzdött. Egy órai kemény harc után, a török sereg még mindig úgy állott, mint a kőfal. Ekkor érkezett meg lihegve Bornemissza száz hajdúja. Ezek a csatavezető Bornemissza parancsára oldalba támadták a törököt s kemény küzdelem után