Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

XII. Egyházak és iskolák Alsóörsön a XVIII-XX. században (Borbás László-Lichtneckert András)

által tanítványaiknak elméjekbe beadni, míg csak vélek magát 's tanítását meg nem érteti, szorossan megparancsolván nekik, hogy semmit ne mondjanak, amit meg nem értenek, és ha nem értenek, azonnal azt a' tanítótól megkérdezzék, mivel csak így neveltethetnek ollyan gyermekek, a' kik mindenből iudiciose tudnak felelni, és nem csak azt tudják, a' mit könyv nélkül szajkó módra megtanultak". A tanító szerezze be a szükséges kézikönyveket, s érje el, hogy a szülők is, „kik szoktak itt leginkább akadályul lenni", megvegyék a gyermekeknek a tankönyveket. Szerezzen be az iskolának „egynehány kalamárisokat, 's tentât, plájbászt, krétát s lineákat... untig elég lévén, ha a' gyermekek magok papirost szereznek. Tollat is adhatnak a' gyermekek eleget, de osztán maga a' tanító készítse el azokat pennáknak, még pedig előre százanként, hogy annak idejébe a' penna csinálással ne töltse az időt, hanem készen adja azokat a' gyermekek kezekbe. Ha a nagyobbakat megtanítja a' tanító a penna faragás mesterségére és a lineázásra, sokat segíthet vélek magán. ...a gyermekek ne árkusonként hordjanak papirost az oskolába, hanem öszvevarrott diariumba írjanak". A tanító beszéde legyen érthető, de ne lármás. Tanítsa meg a tanulókat hallgatni. Tanítás közben legyen eleven, de ne sétálva tanítson. Leckét ne hagyjon ki. A gyermekeket személyes szolgálatra, dajkaságra, házseprésre, vízhordásra ne szoktassa. A hivatalát szeresse, mert aki nem szereti, az csak „princípiumból folytatja, az hitetlen és lelkiesméretlen ember, mivel az illyen csak a maga személyes hasznát vadászván, nevelendőinek boldogságával semmit sem gondol". A tanító legyen kész minden fáradságot elviselni, mert „aki tanítói hivatalában commoditást képzel s keres, aki azt gondolja, hogy a lecke kihagyással 's kikéréssel vagy más illyes külső functióknak óta bótába való elvégezésével eleget tesz hivatala céljának, aki mindent erőltetve cselekszik, egyszóval aki hivatala minden részeinek fogyatkozás nélkül való betöltésében önként, s a' legszorossabb lelkiesmeretességgel nem forgolódik, az ollyan tanító csak mocska a' tanítói hivatalnak 's pestis inkább, mint nevelő az oskolában". A tanító erényei: „Négy sarkalatos, 's egymástól a' jó tanítóban elválhatatlan virtusok a' nyájas szelídség és a' békességtűrés, a' jókedvűség és a' tekintet." A tanító ismerje meg személyesen minden tanítványát. Ügyeljen a classis tisztaságára, ne dohányozzon, tyúkokat, galambokat, malacokat vagy káposztáshordót ne tartson a classisban. „A gyermekek öltözésre nézve legyenek csinosok, ábrázatjukra, kezekre nézve megmosdottak, fejekre nézve tiszták s megfésültek." Az iskolában legyen házirend. A XIX. század elején a legtöbb falusi iskola egytanítós iskola volt, ezért az instrukciók foglalkoztak az osztatlan oktatás problémáival is: „Minthogy a falusi oskolákban külömb-külömbféle tudományú 's classisu gyermekek vágynak együtt a' tanító keze alatt, akiket mind egyszerre a' tanítónak magának oktatni