Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)
II. Középkor (Rainer Pál)
Az egy-egy belső telekhez tartozó külsőségek (szántóföld, legelő, stb.) és a szőlők általában több tagban, különféle dűlőkben feküdtek. A vidék kedvező természeti adottságai miatt a fő termelési ág a szőlészet-borászat volt. Láthattuk, hogy az okleveles anyag jó részét is különböző, a szőlőkkel kapcsolatos jogügyletek tették ki. A jó terepviszonyok mellett az is közkedveltté tette a szőlővel való foglalkozást, hogy annak birtoklása kevesebb feudális kötelezettséggel járt, mint a szántóföldeké, ugyanis nem tartozott a jobbágyok telki állományához, s így szerencsés gazdálkodás mellett vagyoni gyarapodáshoz vezethetett. 81 Az állattartással kapcsolatos adatokat - kivéve az 1319-es adatot, amikor a 82 falubeliek állatait elhajtották ~ - nem találtam az oklevelekben. A hegyesdombos vidék eleve kedvezőtlen volt a nagyállattartásra. Ennek ellenére nyilván szükség volt igásállatokra (ökör, ló), s bizonyára tartottak tehenet, disznót és baromfiakat is. A halászat helyi - az átlagosnál nagyobb - szerepére már utaltam. A halászat haszonélvezete azonban elsősorban földesúri jog volt. A föld közös használatának, a földközösségnek a kezdeteit nem ismerjük, de bizonyos, hogy a XIV. közepe táján (1348-as oklevél) a király, a bakonybéli bencések és a veszprémi káptalan alsóörsi birtokain élő jobbágyok a határ haszonvételeit, beleértve a szántóföldeket is, közösen használták. 8 ' Az egyes gazdaságok lényegében önellátóak voltak. Ami kevés használati tárgyat, munkafelszerelést nem tudtak maguk előállítani, azt megvehették a környező vásárokban, vagy megcsináltathatták a feltehetően igen kisszámú helyi iparossal. Idevágó adatokkal nem rendelkezünk, de talán nem járunk messze a valóságtól, ha feltételezzük, hogy legalább kovácsműhely működött helyben, ahol a legszükségesebb szerszámokat előállították, a meglévőket javították. 84 Alsóörs környéke - a történeti Zala és Veszprém vármegyék határvidéke az ország belsejében található. Ha a Trianon előtti Magyarországra gondolunk, úgy ez a helyzet méginkább szembetűnő. így a külső ellenség csak rendkívül ritkán jutott el idáig. Az 1241/42-es tatárjárás helyi eseményeiről nincsenek adalékaink, bár Zala megyében feltehetően pusztítottak. A pusztítás mindenesetre a Dunántúlon viszonylag csekélyebb volt és rövidebb ideig tartott, mint • 85 az ország mas részem. Elképzelhető, hogy Miksa Habsburg főherceg - utóbb (1493-1519) császár 1490. október-novemberi hadjárata is érintette a környéket. A Mátyás király halála után trónkövetelőként fellépő Miksa Székesfehérvár elfoglalására indult, hogy koronázó városunkban megkoronáztassa magát a szent koronával. Útközben - többek között - Csabrendeken táborozott (október 3.), majd elfoglalta Veszprém (november 8.) és rövidesen Nagyvázsony várait. Talán Alsóörsre is eljutottak fosztogató Landsknechtjei, hogy kortyoljanak a „hegy levéből". 86
