Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

II. Középkor (Rainer Pál)

határolta. A Négyszögűcser helyét a Somlyó mögött kell keresnünk, mivel 1650-ben helyét így határozták meg: „szűk torokban Somlio megeth az Negi szegd föld". A Berkenyemái helyét nem ismerjük. 1513-ban Alsóörs területén adtak el berkenyemáli szőlőt, korábban, 1347-ben viszont a felsőörsi prépost adta ki szőlőültetésre a Berkenyemái és a Fenyőfő nevű helyeket.

72 Középkori eredetű dűlőneveink közül a Merse-dűlő neve az 1272-ig itt birtokos Merse is7 3 pán emlékét tartotta fenn. ' A Gölyemál nevét az 1315-ig Alsóörsön birtokos Gelyanus ispánra szokták visszavezetni.

74 ... és ami kimaradt azokból Ismerjük tehát többé-kevésbé a birtokosokat és a határneveket. Ám jóval kevesebbet tudunk a mindennapi élet részleteiről, az embereket életük során körülvevő tárgyi világról. Alsóörsön - tudomásom szerint - még soha nem került sor tervszerű régészeti ásatásra. A község területéről való - meglehetősen szerény - régészeti leletanyag földmunkák során került elő, vagy terepbejárásból 75 * származó felszíni anyag. Így amikor a középkori ember hétköznapjaiba szeretnénk bepillantani, többnyire kénytelenek vagyunk - az írott források felhasználása mellett - analóg példákra hagyatkozni.

76 Végül természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a község ma is álló, két középkori erdeti épületét: a (ma református) templomot és egy kisnemesi lakóházat sem. A középkorban a lakosság többsége mezőgazdasági munkából élt. Ezért mindennapjaik életritmusa az évszakok váltakozásához, valamint az ezektől függő paraszti munkákhoz igazodott. Korán keltek, korán feküdtek, s napjaik jó részét „házon kívül", a határban: szántóföldön, szőlőben, legelőn, erdőben, esetleg a Balatonon halászattal töltötték. Pihenőnapokul a vasárnapok és az egyházi év többi ünnepei szolgáltak. Az oklevelek dátumainál igyekeztem feltüntetni az eredeti keltezések módját, hogy ezáltal is lehetőleg közelebb hozzam az olvasót a középkori ember egyházi ünnepekhez igazodó évbeosztásához. A napi fáradalmak elviseléséhez kitartást, hitet katolikus vallásukból meríthettek. A falu legnagyobb épülete az „Isten háza", a templom volt. Ünnepkor vagy veszély esetén itt gyülekezett Alsóörs népe. Ide kötődtek életútjaik főbb állomásai is: keresztelő, esküvő, temetés (a templom körül volt a temető). A valószínűleg a XIII. században épült - először 1318-ban említett - templom jelentős XVIII. századi átépítéssel maradt korunkra. A keletéit, egyhajós, egyenes záródású, Ny-i végén toronnyal, D-i oldalán kis bejárati előcsarnokkal ellátott teremtemplom Ny-i része őrizte meg a román kori templomot, amelynek eredetileg nem volt tornya és K-felé nyilván rövidebb volt a későbbi ba-