Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

adásvétel és csere, 32 hagyatéki ügy, elsősorban hagyatéki osztály, 10 becsű a jegyzőkönyvben szereplő ügyeknek a 30%-át adja. Az ügyeknek a maradék 42%-ából két nagyobb ügycsoportot lehet kiemelni. Az egyik csoportot alkotó, megyékkel, megyekövek lerakásával, megyeszegésekkel, gyalog-, kocsi-, satóutakkal és gyepűkkel foglalkozó ügyek 18%-ot, a másik csoportot alkotó, panaszokkal, kihágásokkal, büntetőügyekkel foglalkozó ügyek 22%-ot képviselnek. Ezekben az ügyekben a hegység hiteleshelyként, telekkönyvi hatóságként, és egy újabb sarkalatos jogot gyakorolva, önkormányzati bíróságként, ítélőszékként működött. A hegybírák és esküdtek elé került ügyek közül a legtöbb lopással, pincetöréssel (69), állatok kártételeivel (66), erkölcsi vétségekkel, elöljárók mocskolásával, testi sértéssel (40) foglalkozott, ezenkívül 26 vegyes műfajú ügyet és 13 egyéb ügyet is tárgyaltak. A felsorolt ügycsoportokba nem tartozó maradék 25 ügy számban elenyésző, tárgyát tekintve annál érdekesebb. Itt találjuk a parlagok miatti eljárásokat (10), tulajdonjog (6) és a földesuraság megállapításával foglalkozó ügyeket (3), az adósságügyeket (5) és egyetlen szőlő feladásával kapcsolatos ügyet. A statútumok és a szőlőhegy egészére vonatkozó határozatok közül igen kevés magával a szőlőműveléssel és a borkészítéssel, borkezeléssel, még kevesebb a kimondottan minőségi kérdésekkel foglalkozó határozatok száma. Ha foglalkoztak ilyen ügyekkel, akkor lépten-nyomon a földesúri érdekre hivatkoztak. Mindössze egyetlen esetben tárgyaltak szőlőültetésre vonatkozó ügyet, ami világosan mutatja azt, hogy az új szőlők ültetése a földesúrnak és a szőlőültetőnek az ügye, amibe nem szólt bele a hegység. Az 1810-es évek fagy- és aszálykárai után nagyobb méretekben beindult szőlőkivágásokkal kifejezetten a földesúr érdekében foglalkoztak: a bordézsma csökkenése és a kivágott szőlő földjének az adóztatása miatt. Még a szőlők elaprózódásának megakadályozását megparancsoló rendelkezések szövegében is hangsúlyozták a földesúri érdeket. 1793-ban a szőlők osztályát csak úgy engedték meg, ha abból az uraságnak kára nem számlázott.

328 1821-ben elrendelték, hogy „a káptalan fundusán lévő szőlők meg ne osztoztassanak vagy hasogatódjanak több részekre, hanem egy tagban maradjanak". A szüretre és az akoltatásra vonatkozó rendelkezésekből az is világosan kivehető, hogy ezek a rendelkezések is kimondottan a földesúr érdekeit szolgálták. Az ide vonatkozó rendelkezések egyértelműek: elsősorban nem a minőség miatt kellett a szüretet egyszerre kezdeni, a szüret időpontját a földesúrnak bejelenteni, hanem azért, hogy a must akolását egyszerre elvégezhesse a földesúr tisztje és a korábban szüretelők ne vihessék el titokban a borukat a hegyről az akoló tiszt elől. Ugyanezt a célt szolgálta egy sajátos alsóörsi probléma, a különböző jogállású szőlők keveredése, az egy birtokos kezén lévő nemesi és dézsmás szőlők szürete és akoltatása miatt 1807 és 1834 között kiadott össze-