Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

borból. Mivel a nemesek dézsmás szőlőket is bírtak Alsóörsön, ezért 1829-ben hangsúlyozták, hogy nem csak a nemesek által bírt szőlők gazdái, hanem a nemesi jogú szőlők gazdái is kötelesek megadni a hegymesternek járó egy pint bort. A hegymestereknek és a szőlőhegyre betévedt állatokat behajtó szőlősgazdáknak haj tópénz járt. A hegymesterek választásában és a szervezetükben területi és rendi elv érvényesült. Legkorábban a szökcséri hegymestert ismerjük, pedig az ő tisztsége volt a legkésőbbi. 1803-ban egy loki, két máli és 2 szökcséri hegymestert választottak. Az 1807. évi szervezetükből kiderül, hogy valójában nem két szökcséri, hanem egy-egy halacsi és szökcséri hegymester volt. 1820-ban loki, máli, telekfői, szökcséri hegymestert választottak. A területi elv annyiban érvényesült, hogy 1-2 veszprémi hegymestert választottak, s az egyik rendszerint a szökcséri hegyet őrizte. A képviseleti elv alapján történik az 1797. évi tisztújítás, amikor a nemesek részéről 2, a káptalan részéről szintén 2 hegymestert állítottak, azonkívül egy veszprémit a Szökcsérbe. Ez az arány azonban nem állandósult, s fokozatosan itt is megjelent a három alsóörsi rend képviselete. 1816-ban l-l alsóörsi nemes, agilis és jobbágy mellé egy veszprémit választottak, azonkívül a Szökcsérbe is állítottak egy hegymestert. Mindeddig a történeti és néprajzi szakirodalom elsősorban a hegytörvények alapján tárgyalta a szőlőhegyi önkormányzatok történetét. A hegytörvények kétségtelenül a szőlőhegyi önkormányzatok működésében és a szőlőhegy mindennapi életében meghatározó normarendszert jelentettek. Természetesen ezt a normarendszert, légyen még oly sikeres is, mint amilyen Zala vármegye 1752. évi hegytörvénye volt, nem mechanikusan alkalmazták. Az eddigiekből is kitűnt, hogy az alsóörsi szőlőhegy népe és földesurai hogyan alkalmazták ezt a hegytörvényt az alsóörsi szőlőhegy sajátos viszonyai között az önkormányzat szervezetének, a tisztújítás rendjének a kialakításánál. Ennek során a birtokviszonyokat, a földesurak közötti erőviszonyokat, a szőlőbirtokosok lakóhely és társadalmi rend szerinti összetételét, de még a szőlőhegyek földrajzi elhelyezkedését is figyelembe vették. Más szőlőhegyi önkormányzatok (Arács, Csopak, Lovas, Monoszló) jegyzőkönyveinek az ismeretében megállapítható, hogy a hegység önkormányzatának a felsorolt tényezőkhöz való alkalmazásában éppen Alsóörsön jutottak legtovább, amiben persze nem kevés szerepe volt annak, hogy a falu önkormányzatában és gazdálkodásában módjuk volt ezekhez a viszonyokhoz alkalmazott, gondosan arányosított rendszernek a kialakítására és gyakorlására. Alsóörs hegység 1756-tól vezetett jegyzőkönyve olyan forrás, amely alapján választ lehet adni arra a kérdésre, hogy valójában mivel is foglalkozott a szőlőhegyi önkormányzat. Eddig mindössze két területtel foglalkoztunk, amelyek egyúttal a sarkalatos önkormányzati jogok gyakorlását jelentették: az önkor-