Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

10. Toralja. 11. Bányaalja. A Köcsi-tó melletti bányáról kapta a nevét, ezért nem lehet régebbi, mint az 1840-es évek, amikor először említik az itteni bányát. 12. Itató. Az 1842. évi arányosítási egyezségben határozták meg a helyét. 13. Csárda alja. Az almádi határcsárdánál lévő hely. A horgászok is vízbért fizettek, pl. 1840-ben Horváth Imre és Kováts János felsőörsi vincellér 30-30 krajcárt fizettek a törvénybírónak. Lustig Bernáttól 1847. május 13-án 50 krajcár piócázási vízbért szedett be a perceptor."

65 Azoknak a falvaknak a lakói, akik nem rendelkeztek Balaton-parttal, Alsóörsön áztattak kendert. A virágos és a magos kender áztatásáért a vízbért a törvénybíró szedte be, s abból átadta a közbirtokosságnak járó részt. 1831-ben Torma Gergely volt bírótól felvett a perceptor 1 forint 7 krajcárt. 1833-ban 3 forint, 1835-ben 3 forint 40 krajcár, 1836-ban 2 forint 30 krajcár, 1838-ban 4 forint, 1840-ben 3 forint, 1841-ben 2 forint 30 krajcár, 1842-ben és 1843-ban 4 forint, 1845-ben 98 forint 35 krajcár, 1846-ban virágos kenderáztatásért 24 krajcár, 1847-ben 48 forint 14 krajcár bevétel lett.

266 1832-ben 4 forint kenderáztatási vízbért vett át a perceptor a törvénybírótól. Ebben az évben a törvénybírónak ötvenen fizettek, 39 felsőörsi, 9 szentkirályszabadjai és 2 vámosi összesen 8 forint 54 krajcárt. Másik alkalommal 41 személy fizetett összesen 7 forint 32 krajcárt. így összesen 16 forint és 26 krajcár bevétele volt a falunak, amelyből a közbirtokosság kimutathatóan csak 4 forintot vett át.

267 Ez valószínűleg azért történhetett, mert kenderpásztort kellett tartani, akinek fizetés járt. 1845-ben Gál János kenderpásztornak 12 forintot, 1847-ben Balogh Istvánnak „kenderáztatási vigyázásért" 6 forintot fizettek.

268 A felsőörsi prépost által 1819-ben fizetett jégbéren osztozott a káptalan és a közbirtokosság.

269 A közbirtokosság a káptalannal közösen épített vendégfogadóhoz jégvermet épített.

270 A veszprémi uradalom 1779. évi jövedelemösszeírása szerint Alsóörsön a nádlásból az uraságnak nem volt haszna. Az arányosítási pótegyezség szerint a nádlásban az 1843. évi nádaratás után, tehát 1844-től gazdálkodhatott külön a 2 71 káptalan és a közbirtokosság. A Sió árkolása miatt a Balaton vize lejjebb ment fél öllel, emiatt elveszítették a legjobb nádasukat a Sósi-réten - írták 272 1833. december 18-én a veszprémi káptalannak. Ezután a Kermencsen aratták a nádat, amit falu nádjának is neveztek, mert a nemesek, agilisek és jobbágyok részesültek a learatott nádból. A falu nádját közösen aratták vagy learattatták. Vagy kiosztották maguk között, vagy eladták, és a közös kasszába befolyt a jövedelem. 1829-ben kéveszámra osztották a falu nádját, ekkor mindenki 15 kévét kapott. 1828-ban a legtöbben 6-8 ölet kaptak a nádasból, de voltak, akik 9-30 ölig kaptak. 1844-ben összesen 103 házra osztották ki a kermencsi nádat. A nádkiosztást a belső telken bírt házak szerint végezték, a leg-