Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)
IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig
kötött szerződéseket. Magánjogi ügyekben is sok feladata volt a hagyatéki leltárak felvételével, végrendeletek készítésével, örökösödési ügyek intézésével. 180 Az írásbeli ügyintézéshez írószereket és spanyolviaszt kellett vásárolni. Egy alkalommal fél konc papirost és egy meszely téntát szoktak venni. Rendszeresen megvásárolták az országgyűlés által hozott új törvényeket tartalmazó törvénykönyvet. 1835-ben 1 forint 30 krajcárt költöttek egy kurrenskönyv vá181 sárlására, amelybe bemásolták a szolgabíráktól érkezett körrendeleteket. A szakigazgatási teendőket a malom-, szék-, bor-, pálinka-, korombírák végezték. Közülük a malombíró nem a falu önkormányzatának a tisztségviselője, hanem a nemesi közbirtokosságé, mivel az 1814-től bizonyíthatóan működő malom az ő tulajdonukat képezte. Ezzel szemben egy időben borbírája mind a két közösségnek volt. A kocsma fundusa a közbirtokos nemesség és a káptalan tulajdonában volt, a kocsmában lévő ingóságok a nemesek és a jobbágyok és a káptalan tulajdonát képezték. 1825 és 1829 között iccénként 6-8 krajcárért mérték a bort. A kocsmáitatás haszna fél évre a jobbágyokat is megillette, ezért a Szent György-naptól Szent Mihály-napig terjedő időszakban keletkezett kocsmajövedelmet meg kellett osztani a nemesek és a jobbágyok között. így 1828. április 24-től szeptember 29-ig 96 3/4 pozsonyi akó bor kimérése után 149 forint 2 krajcár, 1829. április 24-től szeptember 29-ig 134 1/2 pozsonyi akó bor kimérése után 103 forint 41 krajcár jövedelem lett, amit fele-fele arányban megosztottak a nemesek és a jobbágyok között. A kocsmárosokkal és a borbírókkal az elszámolás a falu elöljárósága előtt történt, 1825-ben a keletkezett tiszta jövedelem felét a nemesség perceptorának, felét Tóth Pálnak, a jobbágyok gazdájának adták át. A borbírók közül 1821-től 1825-ig csak jobbágyokat ismerünk, 1825-ben Hetesy Mihály, 1827-ben Hamar István borbíró viszont nemesember volt. 1828-ban Lak János agilis a borbíró, 1829-ben Fábián Péter nemesember. 1829. július 26-tól kezdve két borbíró szerepel a számadások alkalmával, az egyik a neme182 ' sek és agilisek, a másik a jobbágyok részéről. Így az 1837/38. és 1838/39. esztendőben nemes Fábián János és Tóth Imre, az 1839/40. esztendőben agilis Mádi János és Dómján István voltak a két közösség borbírái. Más helyről származó instrukciók szerint a borbírák kötelessége volt a kimért bor minőségének és a mértékeknek az ellenőrzése is. A pálinkabíró feladata a helység pálinkából származó jövedelmének kezelése és számadása. A pálinkabírók között nemeseket, agiliseket és egy jobbágyot ismerünk. 1833/34-ben Fábián Pál nemes, 1834/35-ben Mórocza János nemes, 1835/36-ban Vörösmarty László agilis, 1836/37-ben Torma Gergely jobbágy, 1837/38-ban Tóthy Imre nemes, 1838/39-ben Vörösmarty Péter agilis, 1839/ /40-ben Fábián Péter nemes, 1840/4l-ben Fábián János nemes, 1841/42-ben Mórocza Ádám nemes, 1844/45-ben Vida János agilis volt a pálinkabíró.
