Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)
IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig
A pálinkafőzést és a pálinkaházat a kazánokkal együtt 1842. október 9-én Rainer Mátyás izraelita 70 váltóforintért egy esztendőre, 1844. november 17-én Nay Mózes 100 váltóforintért vette bérbe. Nay Mózes 1845. Szent Mihály-naptól a nemes, agilis és jobbágy közönségtől bérelte a pálinkaházat 100 váltóforintért, ellenben Rainer Mátyás 1847. november 7-től húsvétig a nemes és agilis közönségtől bérelte a pálinkaházat 80 váltóforintért és fél akó szilvapálinkáért. A bérlők kötelesek voltak először a lakosok törkölyét kiégetni hatodán vagy a hatodik iccéért. Ha elfogyott a lakosok törkölye, azután vett törkölyt és seprőt is kiégethettek. Rainer Mátyás 1847-ben köteles volt a törvénybíró, a curator és a jegyző törkölyét szerződés szerint kiégetni, azonkívül a 183 kannak naponta egy sajtár törkölyt adni. A székbíró feladata volt a mészárszék és a mészárszéket bérlő ellenőrzése. Egyetlen alsóörsi székbírónak sem ismerjük a nevét, de két alkalommal is találkozunk ezzel a tisztséggel. Nay Mózes 1843. január 23-án a helység kocsmáján és a pálinkamérésen kívül Szent György-naptól kezdve egy esztendőre 50 váltóforintért a mészárszéket is bérbe vette. Kötelessége szerint tartozott igaz fonttal és bormértékkel élni, jó egészséges marhát vágni, azt a rendelt székbírónak bemutatni, a húst a nemes vármegye limitációja szerint mérni. Szombaton és más ünnepnap, ha maga nem mérhette, más által volt köteles méretni. Köteles volt a lelkész, a rector és a törvénybíró hús- és faggyújárandóságait is kiszolgáltatni. A székbírót még az Offenbek Jánossal 1860-ban kötött árendás szerződésben említik. Ekkor is előírták, hogy a mészáros éjjel húst nem vághat, hanem tartozik azt mindenkor az állítandó székbíró jelenlétében tenni. 18 A korombírák feladata volt a tűzrendészet. Legtöbbször konyhavizsgálóknak nevezték őket. Ellenőrizték a tűzveszélyes konyhákat, s ehhez a munkához rendszeresen gyertyát vásárolt nekik a közbirtokosság vagy az önkormányzat. A törvénybíró és a perceptor számadásaiban rendszeresen előfordulnak a korombíráknak tett kifizetések. Az első ismert konyhavizsgáló vagy korombíró 185 Varjas Sándor, akinek 4 szál gyertyára 12 krajcárt fizettek 1844-ben. A közbiztonság és a tűzbiztonság miatt a falu megszervezte a bakteri szolgálatot és a tűzoltóságot. A bakteri szolgálat költségeit a lakosok fizették. A törvénybíró 1835-ben Mádi Jánostól 39, Mórocza Sámueltől 12 krajcárt vett be a bakter fizetésébe. Mikor eltemették Torma István bakteri, akkor a falu fizetett a harangozásért. 1836-ban az új bakteniek előre fizettek 3 forint 56 krajcárt. 186 A tűzoltáshoz 1842. április 24-én a törvénybíró „egy fecskendezőért közakaratból" kifizetett 12 forint 30 krajcárt, majd 1844-ben csáklyanyeleknek két 187 ' szál fenyőt vettek 2 forint és 30 krajcárért. Így a tűzoltóeszközök a falu tulajdonában voltak, és a nemesi és a jobbágyi közbirtokosság osztozkodása után is közös tulajdonban maradtak a csáklyák, ellenben a tönkrement kézifecskendő a nemessége lett.
