Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

vétkesnek. Figyelembe vehették a büntetlen előéletet, a büntetés kiszabásánál tekintettel lehettek a vétkes korára, egészségi állapotára, testi erejére, pénzbüntetésnél a szegénységére. Alkalmazták a büntetés felfüggesztését is. A nemes férfiakat csak pénzbüntetéssel sújthatták, de a beleegyezésükkel megpálcázhatták őket. 1841-ben Hetesy István a kocsmában a törvénybírót huncfutolta, másnap az elöljáróságot káromolta. Mivel nemesember volt, csak azután pálcázhatták meg, hogy „önként a büntetésre magát neve alulírásával alája adta, mely szerént az alulírt naponn és esztendőben önmaga kénszeríttés nélkül 12 pálcaütés alá adta, úgyhogy mint nemesember ellenünk további követelléséről felmond, melyet mint nemesember követelhetne".

175 A nők testi fenyítése pálcázás, korbácsolás volt. Nemes Kozma Istvánnét 1836-ban tolvajság miatt a kár megtérítésére és 12 korbácsütésre ítélték, „melyet mindjárt ki is állott".

176 A falunak volt kalodája, amelyre 1835-ben 5 forintot költöttek.

177 A testi fenyítés végrehajtásának több helyszíne volt Alsóörsön. 1832-ben Vöröst Istvánt a káptalan bírájának udvarában az uraság hajdúja pálcázta meg. 1833-ban ugyancsak Vörös Istvánt 18 pálcaütésre ítélték, a büntetését a Séd-dombon felállított deresen hajtották végre. 1831-ben Baranyai Istvánnét tyúklopásért 12 korbácsütésre ítélték, ezután a lopott tyúkot a nyakára kötötték, úgy kísérték fel a „kirendelt dombra", ahol elnyerte a büntetését.

178 A törvénybírói ítéletek jegyzőkönyve a falu történetének olyan értékes forrása, amelyből keveset őriznek a levéltárakban. A hasonló források közül a legjobban ez a jegyzőkönyv enged bepillantást az alsóörsiek mindennapi életébe a XIX. század 30-as, 40-es éveiben. Egy ilyen forrás eredetben való olvasása élményt nyújt, amit szeretnénk megosztani az olvasókkal, ezért a Függelékben közöljük az 1831-től 1849-ig vezetett törvénybírói jegyzőkönyv szövegét. A jegyző vagy nótárius feladatait kezdetben bármely írástudó ember elvégezhette. Gyakran a lelkésszel vagy az oskolamesterrel végeztették el az írásos ügyintézést. Utóbbiaknak ezt a tevékenységét rendszeresen kifogásolták a népoktatás reformjával kapcsolatos írásokban. Alsóörsön esztendőkön át Fábián Pál, az egyik előljáró végezte a jegyzői munkát „keresztényi és emberi szeretetből". 1838. február 3-án az elöljáróság elhatározta, hogy változtat azon a rossz helyzeten, hogy a helységnek nincs fizetéses jegyzője. Fábián Pált felkérték és 1837. november 1-jei hatállyal visszamenőleg megbízták a jegyzői teendők végzésével, s a részére 10 pengőforint fizetést megállapítottak. Váltó forintban 25 forintot kitevő fizetését rendszeresen megkapta. Fábián Pál munkája eredményezte azt, hogy a falu önkormányzatának, a közbirtokosságnak és a szőlőhegyi önkormányzatnak az írásbelisége a korabeli színvonalra emelkedett.

179 Az elöljáróságnak sok írásbeli ügyintézéssel járó feladata volt. Intéznie kellett a peres ügyeket, határvitákat, a káptalannal való levelezést. Vezetni kellett a jegyzőkönyvet és a számadásokat, írásba foglalni a konvenciósokkal