Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

lan csopaki ispánja és a falu elöljárói által az egyik alsóörsi jobbágyra kiszabott 12 pálca büntetést a káptalan bírájának udvarában az uraság hajdúja hajtotta végre.

153 A káptalani jobbágyok képviseletében járt el a falu önkormányzatában, amikor a borkimérésből, pálinkafőzésből származó jövedelmekből a rájuk eső részt átvette. A nemesekkel és az agilisekkel szemben képviselte a káptalani jobbágyokat a falubeli „közös ügyekben", a közös jószágokon termett széna, sarjú megosztásáról és igazságos elosztásáról hozott döntéseknél. A jobbágyok képviseletében egyezséget kellett kötnie a közösen felfogadott konvenciósok fizetéséről. A káptalani jobbágyok történetében kiemelkedő eseménynek számító 1842. november 24-én kelt örökös úrbéri szerződést valamennyi káptalani jobbágy és zsellér aláírta, élükön Tóth Pál bíróval, Márkus Mihály esküdttel és „szolga Szabó Ferenc" esküdttel. Mivel a szerződést a veszprémi káptalan és a földesurasága alá tartozó jobbágyok és zsellérek kötötték, ezért Tóth Pál ekkor sem lehetett az egész falu bírája, hanem csak a káptalani jobbágyok elöljárója. Szabó Ferenc szolga voltára való utalás azért történhetett, mivel ő a zsellérek képviseletében írhatta alá a nagyjelentőségű szerződést.

15 A rendelkezésre álló adatok szerint a káptalan gazdája vagy jobbágyok bírája tisztséget telkes jobbágy töltötte be, s igazából őt a falu társadalmában a földesúr részére úrbéri szolgáltatásokat teljesítő telkes jobbágyok képviselőjének tekinthetjük. így az adószedő vagy porciószedő bíróhoz hasonlóan ő sem az egész falu elöljárójának tisztségét viselte. 3. Az adózók és a káptalani jobbágyok bírái után előbb azt a kérdést kell megvizsgálni, hogy a faluban lakó félnemeseknek vagy nőnemeseknek, az agiliseknek volt-e bírájuk. Az agilis bíró működéséről nincsenek megbízható adataink, de a nemes és agilis közbirtokosság perceptorának számadásaiban két esetben is említették. Először 1838-ban Tóthy Imre perceptor írta le a számadásában azt, hogy „az agilis bírótól előre való fizetést vettem fel 2 forint és 13 krajcárt."

155 Második alkalommal az 1840/41. évi számadásban jegyezte fel nemes Mórocza János perceptor, hogy „Pap József agilis bírótól napszámosok fizetésébe" 65 forint és 20 krajcárt vett fel.

156 Igen fontos ebben az esetben az, hogy Pap József ezekben az években nem volt törvénybíró. Még fontosabb az, hogy az agilis bírót olyan esetben említik, amikor a közbirtokosságon belül valamilyen közös jövedelemnek a nemesek és az agilisek közötti felosztásáról vagy valamilyen kiadásnak a közösen való kifizetéséről intézkedtek. Ilyen esetekben ugyanis 2:1 volt az aránykulcs, amely szerint a nemesek és az agilisek fizették a kiadásokat és részesültek a bevételekből. Pl. a közbirtokosság perceptorának a díjazása 2/3 részben a nemeseket, 1/3 részben az agiliseket terhelte. Időnként a perceptori számadásban feljegyezték, hogy az adott évben a bevételek és a kiadások különbözetéből levonták a nemesekre jutó ún. tiszta