Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

nemesi jövedelmet, majd a közosztályra maradt jövedelmet 2:1 arányban elosztották a nemesek és az agilisek között. Az agilis bíró tisztsége a közbirtokosságon belüli részérdekekre épült. Az agilis bíró a közbirtokosságon belül és a faluban a nőnemeseknek vagy félnemeseknek volt a képviselője. Más esetekben is előfordult, hogy az agilisek részéről képviselőt választottak. Pl. a tagosításkor a szántóföldek becsüjét végző személyek közé egy agilist is választottak. A vendéglő építésekor 1843-ban a káptalan és a nemesek képviselői mellé agilis építési biztost is állítottak. Mivel a nemes és agilis közbirtokosság gazdálkodását a perceptor könyvelte, ezért feleslegesnek látszik a közbirtokosságon belüli agilis bíró tisztsége. Az egyén azonban ebben a korban még nem közvetlenül, hanem a rendi származásán keresztül kapcsolódott a közbirtokossághoz. A kiadások és a bevételek ugyanis nem egyformán illették a közbirtokosság nemes és agilis tagjait. 4. A különböző számadási iratokban, szerződésekben, közbirtokossági határozatokban időként felbukkan a nemesség bírája kifejezés. A tisztségről keveset tudunk, ezért leírjuk azt, hogy milyen összefüggésekben fordul elő. Hetesy Mihálynak, az 1836/37. évi törvénybírónak a számadásában szerepel egy tétel a törvénybíró által a nemesség bírája részére tett kifizetésről. A nemesség bírája a bejegyzés szerint Tóthy Imre volt, akit 1837. május 28-án a közbirtokosság perceptori tisztségére megválasztottak, amiből arra lehetne következtetni, hogy a közbirtokosság perceptorának és a nemesség bírájának a tisztségét egy személy töltötte be, vagy a két elnevezés azonos tisztséget ta157 kart. ' 1839-ben M órocza Jánost a közbirtokosság perceptorává választották, s a felvett jegyzőkönyvet elsőként ő írta alá ilyen módon: „nemesség bírája nemes Mórocza János".

158 Ez azt látszik erősíteni, hogy a nemesség bírája és a közbirtokosság perceptora ugyanazon személy volt. A kőfaragókkal 1839. április 24-én kötött szerződésben is említik ezt a tisztséget, amikor a bérlőket arra kötelezték, hogy a bányában dolgozzanak, „bányán kívül pedig csak úgy, hogyha megvizsgáltatják a nemesség bírájával".

159 1843-ban az arányosítás ügyében kötött pótegyezséget Hetesy Mihály, a közbirtokosság perceptora, a nemesség bírájaként írta alá.

160 A legtöbbet erről a tisztségről egy 1850. február 18-i rendelkezés szövege árulja el, amely kizárja azt, hogy a nemesség bírájának és a törvénybírónak a tisztsége azonos lett volna. Hogy milyen feladatot végzett a nemesség bírája, egyértelműen leírták a tisztség megszüntetéséről is szóló rendelkezésben: „Az előbb írt napon a lakosok fabeli hibája okot adott arra, hogy ez évben még egy nyárra megkívántató fanyilast osztanunk szükséges lévén, meghatároztuk, hogy minden gazda még egy-két szekér fát kapjon. Miután megszűnt köztünk, hogy bírót tartsunk, ezennel Fábián Jánost mint közös gazdánkat megbízzuk, hogy erdőosztályainkon, mint egész közönség választottja, minden eddig ezen tárgyban bírót illető