Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

mán képviselője. Tisztségében így egyesítette az ispán és a falubíró tisztségének egyes elemeit, de a földesúri birtokigazgatásban alacsonyabban állt, mint az ispán, s Alsóörsön a bíráskodási tevékenységéről sincsenek adatok. A káptalan képviselőjének tekintették őt 1762-ben az alsóörsi nemesek és agilisek, akik mint a mészárszékben a „veszprémi káptalannal egyenlő jurisdictiót bírók", törvényesen intették őt az alsóörsi mészáros zálogolása miatt.

149 Különösen a szőlőhegy önkormányzatában betöltött szerepe világít rá arra, hogy ő a káptalan, az uraság képviselője, s a szőlőhegyi önkormányzatban ugyan választott személy, de lényegében formális lehetett a megválasztása, mivel a jobbágyok részéről mindig őt támogatta az uraság. 1764-ben a káptalan a nemes közbirtokosokkal elismertette azt a jogát, hogy a főhegymesteri vagy hegybírói tisztségre a földesuraság és a nemesi közbirtokosság jelöltjei közül egy nemest és egy nemtelent, azaz nem nemest válasszanak.

150 A káptalani jobbágyok közül rendszeresen a káptalan bírája lett a hegybíró, ezért jelölés és választás igazából nem történhetett. 1817-től kezdve a hegybíróságot a káptalan részéről való hegybíró a nemesség részéről választott hegybíróval felváltva töltötte be. A szőlőhegy jegyzőkönyvében egyetlen esetben „az parasztság részéről", minden más esetben a káptalan részéről való hegybírónak nevezték, így Vörös Istvánt az 1760-as években a káptalan és a parasztság részéről, Szabó Jánost 1792 és 1802 között a káptalan részéről való hegybírónak nevezték. Tóth Pált kezdetben még az uraság bírájaként vagy gazdájaként említették a hegység jegyzőkönyvében, 1817-től kezdve azonban már elmaradt a neve mellől ez a kitétel, mivel ekkor már egyedül viselte a hegybírói tisztséget.

151 Az uraság bírája és a jobbágyok részéről való hegybíró tisztsége közötti kapcsolatot, egyúttal a földesúrhoz való alkalmazotti viszonyt a legjobban a hegység jegyzőkönyvében 1769. március 28-án tett bejegyzés világítja meg: „alsóörsi hegységnek gyűlése alkalmatosságával az Tekintetes Nemes Veszprémi Káptalan mint alsó eőrsi helységhnek compossessora részérül Vörös Istvány, úgy is mint alsó eőrsi hegységhnek egyik bírája, egyébaránt pedig az tituláltt urasághnak bírája, a Tekintetes Nemes Káptalan akaratját és parancsolatját declarálta".

152 Az idézett szöveg szerint a káptalan részéről való hegybíró az urasági intézkedések közvetítője, végrehajtója, képviselője, s ez így lehetett a faluban is, annak ellenére, hogy hasonló intézkedések szövegét onnan nem tudjuk idézni. Tisztségének kettős megnevezése közül az urasúg gazdája elnevezés tükrözi a földesúrhoz fűződő szolgálati viszonyát, ezzel szemben a bíró elnevezésben a jobbágyok elöljárójának tisztsége, az urasággal és a falu nemes és agilis lakosaival szembeni képviselete fejeződik ki. A káptalan bírájának az uraság számára teljesített természetbeni termény-, robot- és pénzbeni szolgáltatások elosztásánál, teljesítésénél lehetett irányító szerepe. Bíráskodási tevékenységéről nincsenek adatok, de 1832-ben a kápta-