Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

sen elveszni látszott. A különböző iratokból megállapítható, hogy a Móroczák azt a belső fundust és külső tartozékait keresték, amelyet 1586-ban Mórocza Gergely a végrendeletében felső helynek nevezett. A belső fundus helyét 1747ben úgy írták le, hogy „fölszélrül a közönséges utza avagi ut, délrül és napnyugotrul az utczában általmenő országuttya, napkeletrül pedig néhai nemes Prépost família curiája szomszédságában" van. Nevezték templom alatti kúriának és a rajta lakó jobbágycsaládról Bakonyi-helynek is.

110 A jószág keresését a Móroczák sikerrel befejezték 1751-ben, de Gergely ezt már nem érte meg. Az 1747. évi tanúkihallgatás során a tanúk elmondták, hogy a keresett kúriában egy rész zálogolás útján került Babocsai Ferenchez, majd tőle a Tallián famíliához. A legnagyobb részt bíró Lendvai família a Móroczákkal való rokonsága révén juthatott birtokba. Lendvai István egy Pongrácz nevű veszprémi embernek zálogba adott egy részt, amelyet később megszereztek a Hetesyek. A funduson lakott Danka István libertinus, akinek az atyja, Danka Gergely vásárolt egy részt Majsai Péter feleségétől, aki Mórocza lány volt. Ezenkívül a Lendvai famíliától egy rész Deső Andráshoz, tőle pedig Tóth Jánoshoz került. A Lendvai família megszerezte a kúriához tartozó Partos úti szőlőt is. A belső helyen korábban örökös jobbágyok laktak, róluk Bakonyi-helynek is nevezték. Közülük Bakonyi Jánost a Lendvai família, Bakonyi Mihályt pedig a Hetesyek felszabadították és kitették a fundusról. A jószág és a szőlő a Mórocza famíliából Szentmártonba szakadt s ott annyira tanult, hogy baráttá lett atyafié volt.

111 Háromszori törvényes intés után a Móroczák és a Lendvaiak 1747. május 27-én megegyeztek. Lendvai Pál és Sándor átadták a Tallián família és Tóth lstvánné házainak szomszédságában bírt „nemes helecskét", négy hold szántót, egy kertet, egy pincés nemesi szőlőt és a mellette lévő polgárszőlőt káddal, bocskával, hordóval. Mórocza Ferenc pedig letett a kezükbe 100 aranyforintot a polgárszőlőért és a Lendvaiak által a jószágra tett költségekért, továbbá ami112 att, hogy nem kellett pereskednie a jószágért. A Móroczák ezután előbb a Tóth lstvánné által lakott részt visszaszerezték 26 forintért, majd 55 forintért a Danka István által lakott porciót is, de megengedték neki azt, hogy árendásként továbbra is a házában maradhasson és lakhasson, amelyet a Mórocza família lebonthatott, ha megfizette a „Rabatin égetése után lett böcsü szerinti" árát.

113 1748-ban törvényesen intetik a Hetesyeket, majd pert indítanak, amit végül egyezséggel lezárnak. A Hetesyek a Jamniczai Judittól 1716-ban vásárolt belső sessiót, három hold szántófölddel, egy darab rétecskével, egy hold szőlő hegyvámjával vagy dézsmájával a sessio szomszédságában levő földből ásott szobaderékkal Mórocza Ferencnek és osztályos atyafiainak örökös jussal visszabocsátották, a Móroczák pedig letettek a Hetesyek kezébe 90 rhénes forintot, pontosan annyit, amennyit a Hetesyek Jamniczai Juditnak fizettek 1716-ban.

114