Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

szűkösek voltak. Egy ideig ezen lehetett segíteni azzal, hogy a helység határain kívül földeket béreltek, de Fájsz esetében a svábok betelepítése, Almádi vagy Kisberény esetében a XVIII. század közepén megindított hatalmas méretű szőlőtelepítések az ilyen bérletek lehetőségét megszüntették. Ebben a helyzetben a káptalani birtokokon elindított úrbérrendezés, a földek felméretésével, a plébánosi és urasági földek kihasításával, a kiosztásnál a jobbágyok sok-sok sérelmével zajlottak. A veszprémi káptalan 1755. január 8-án és 9-én Csopakon úriszéket tartott, ahol 14 káptalani falu (Alsóörs, Felsőörs, Csopak, Paloznak, Lovas, Füred, Szőlős, Nagypécsely, Vászoly, Kisfalud, Páhok, Merenye, Garabonc, Újlak) részére urbáriumot készített. Az 1755. évi urbáriummal a káptalan lényegében az 1727. évi úrbéri szerződésben foglaltak helyett a hazai törvények szerinti úrbéri terheket kívánta bevezetni a Balaton-felvidéki birtokain. így a füstpénzt, hoszszú fuvart, egésztelkes jobbágynál 52 nap igásrobotot, ajándékok adását, adásvételeknél a földesúri illetéket, a tized mellé a természetben járó kilencedet. Ezenkívül úrbéren kívüli követelései voltak: 1. a községi bírák és esküdtek jelölésének joga a földesurat illeti; 2. a bírák évente felváltva a katolikusok és nem katolikusok közül legyenek, és 6-6 katolikus és nem katolikus esküdtet válasszanak; 3. a községi számadások ellenőrzésének joga a földesurat illeti; 4. a lakhatás engedélyezésének joga (incolatus) a földesurat illeti; 5. a földesúri tiszteknek legyen beleszólása az állami adó (contributio) felosztásába.

61 Zala vármegye 1755. március 11—12-én hozott ítéletével a káptalan úriszékén kiadott urbárium legtöbb pontját megerősítette, néhány pontban azonban enyhített a jobbágyok terhein.

62 A füstpénzt egységesen két terminusra fizetendő egy forintban, a hazátlan zsellérek cenzusát 40 dénárban állapította meg. A jobbágyok igásrobotját heti egy, évi 52 napban állapította meg. A heti robotnapok számát aratás, kaszálás, szüret idején duplázni lehetett. A jobbágyoktól csak 12 mérföldön belül lehetett hosszú fuvart követelni. A rendes roboton kívül a jobbágyok kötelesek voltak az uraság vadászatán résztvenni és hálójával a Balatonban halászni. A házas zselléreket 18, a hazátlan zselléreket 12 napi robotra kötelezték. Az ajándékok adásában a sertés adását nem hagyta jóvá, s a makkbért is mérsékelte, legfeljebb a fele makkbért engedélyezte. A vármegye egy igen fontos tehernek, a terménykilencednek az ügyében is ítéletet hozott, amelyet a helytörténeti irodalom a kilenced bevezetéseként szokott értelmezni. Ennek alapján arról is lehet olvasni, hogy a káptalan falvaiban a tized mellé bevezették a kilencedet, így az úrbéresek terményadója megduplázódott. Ennek bizonyításához kilencedlajstromokat kellene felkutatni vagy más módon bizonyítani a kilencedszedést. Választ kellene adni arra a kérdésre is, hogy ha egyszer a vármegye jóváhagyta a kilenced bevezetését, akkor miért fellebbezett és miért kezdeményezett perújítást a kilenced ügyében a káptalan