Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

1760-ban a kisfaludi úriszéken. Arra is választ kellene adni, hogy azokban a káptalani falvakban, ahol egyes szerzők szerint 1755-ben bevezették a kilencedet, miért nyilatkozták azt a jobbágyok 1767-ben pl. Alsóörsön és Paloznakon, hogy a kilenced a helységükben ismeretlen szolgáltatás. Ujabb kérdés, hogy miért nyilatkozták azt a jobbágyok az úrbéri kérdőpontok második alkalommal, 1780-ban történt megválaszolásakor, hogy a kilencedet a Mária Terézia által elrendelt úrbérrendezéskor, tehát 1767-ben vezették be.

63 A választ ott kell keresni, hogy vajon mind a két szolgáltatásnak, az egyházi tizednek és a földesúri kilencednek a szedését is jóváhagyta-e a vármegye. Nem hagyhatta jóvá, különben miért bizonygatta volna a káptalan ügyvédje 1760-ban a kisfaludi úriszéken azt, hogy a veszprémi káptalan a török megjelenése előtt mind a két jövedelmet megkapta. A kilenced bevezetésének kísérlete a földesúr részéről egy olyan ponton indított támadás volt, amely érzékenyen érintette volna az alsóörsi jobbágyokat és a külső szőlőbirtokosokat. A török kori fejezetben részletesen szóltunk arról, hogyan alakult ki a veszprémi káptalan Balaton-felvidéki birtokain az egy tizeddel való adózás. Nyilvánvaló, hogy a török kiűzése után a földesúr részéről előbb-utóbb felvetődött: vissza kell állítani a török előtti időkben szokásban volt tizeddel és kilenceddel való adóztatást. A kérdésnek hatalmas jelentősége volt a jobbágyok szempontjából, de érintette a külső szőlőbirtokosokat is. A török előtti helyzetnek a visszaállítása az alsóörsi jobbágyok esetében a terményadónak, a külső birtokosok esetében a boradónak a megduplázódását eredményezte volna. A terménykilenced bevezetését a káptalan nem tudta kicsikarni, de nem nyugodott bele abba, hogy ezen a ponton érzékeny veszteséget szenvedett, ezért a jobbágyok ellen perújítást kezdeményezett és egyidejűleg a külső szőlőbirtokosok ellen is pert indított.

64 1 760. szeptember 17-én Kisfaludon, a káptalan úriszékén kellett megjelennie 14 káptalani falu bíráinak és a káptalani szőlőhegyek elöljáróinak.

65 Alsóörsről Mórocza Sámuel, Hetesy Péter nemesemberek jelentek meg a szőlőhegyi önkormányzat képviseletében, azonkívül Koncz József falubíró, akiről ismert, hogy a káptalan bírája volt a faluban és a káptalant képviselő hegybíró a szőlőhegyen. A tárgyaláson a káptalant képviselő Perczel János még az 1524-1527. évi káptalani számadáskönyvből is kivonatokat mutatott be annak bizonyítására, hogy a török megjelenése előtti időkben a káptalan kilencedet és tizedet kapott a Balaton-felvidéki szőlők terméséből. Sok vonatkozásban helyesen gondolkodott a káptalan képviselője, mivel a 14 káptalani falu adózásának összefogott elemzésével bizonyította azt, hogy a káptalan egyházi jogon is szedett bortizedet, ezért a korabeli törvények szerint mind a két tized beszedéséhez megvolt a joga. Az egy tizeddel adózó falvakban az 1755-ig szedett tized egyházi vagy földesúri voltának annyi jelentősége volt,