Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

Az adózókat sújtotta ezenkívül a toborzás, amellyel a császári katonaság utánpótlását biztosították. „Nyalka vitézek járták a falvakat és napokig tartó mulatozással, tánccal igyekeztek a parasztlegényekben illúziót kelteni a császári zsoldosok életének gyönyörűségei felől. A katonának felcsapott legény legtöbbször messze idegenbe került és még jó volt, ha nyolc-tizenkét évi szolgálat után megkapta az obsitot és visszatérhetett szülőfalujába."

56 A verbunkosok, verbuválok nem ritkán a katonafogdosás erőszakos módszereihez folyamodtak. Alsóörsről is szolgáltak a császári hadseregben. 1802-ben öreg Kun István obsitos katonaként élt a faluban. Mellári István obsitos katona a császár zsoldjában eltöltött 30 esztendei katonáskodás után 1818-ban folyamodott a káptalanhoz a robot alóli mentesítéséért. Ugyanabban az esztendőben Lengyel István szabadságos katonát felfogadta a falu erdőpásztornak. A legérdekesebb Komáromi Pál esete. Apja, Komáromi Pál a káptalan telkes jobbágya 1803-ban meghalt. Anyja nyomorúságra maradt, el akarták venni tőle a sessióját, ifj. Komáromi Pált pedig katonának akarták megfogni „alsóörsi uraimék", ezért megszökött. A Mezőföldön szolgált, onnan táplálta anyját, majd Marosra ment zsellérnek. Végül hazajött, mert az anyjáról maradt szőlő hanyatlani kezdett.

57 Ifj. Komáromi Pált tehát a falu elöljárósága akkor akarta katonának állítani, amikor a család zsellérsorba jutott. Az 1750. és 1758. évi adóösszeírásokba kevesebb adózót vettek fel, mint az 1730. évibe. A jobbágyokat és a zselléreket nem különböztették meg, jóformán az összes alsóörsi adózót jobbágynak tekintették, ami nem felelt meg a valós helyzetnek. így ezek az összeírások a társadalmi rétegződés szempontjából kevésbé használhatók. Az adózó lakosság kisebb része tartozott a telkes jobbágyok, nagyobb része a zsellérek csoportjába. Az állami és vármegyei adóösszeírásokban a telkes jobbágyok és a zsellérek megkülönböztetésének nem volt jelentősége, a vagyontárgyak és a jövedelmek után az adót enélkül is meg tudták határozni. Ezzel szemben a telkes jobbágyok és a zsellérek megkülönböztetésének döntő szerepe volt a földesúri terhek viselésénél. Éppen emiatt az úrbéres népesség viszonyairól a földesúr vagy tisztjei által készített összeírásokból kapunk valós képet. 5. A veszprémi káptalan úrbéreseinek helyzete 1727 és 1766 között Hosszú idő telt el 1544 óta, amikor a veszprémi káptalan arra kényszerült, hogy jobbágyai adóját a török miatt a felére csökkentse. A Rákóczi-szabadságharc után lassan rendeződtek a viszonyok és a lakosság kiheverte a pestisjárvány okozta veszteségeket. 1727-ben a veszprémi káptalan elérkezettnek ta-