Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

Az osztásnál a nyilas osztást alkalmazták (fa-, nád-, rétnyilasok). Az elnevezést akkor is használták, amikor már nem alkalmazták magát az eljárást, hanem 22 csak területet értettek a nyilasok alatt. A XIX. század első felében a kiosztás már nem sorshúzással, nyílvetéssel, nyílvonással történt, hanem a házak sorrendjében, minden alkalommal másik házon kezdve a kiosztást. A haszonvételek használatánál sokáig viaskodtak egymással két elv: az egyenlő elosztás és a birtokaránylag való elosztás elvének képviselői. Az egyenlő elosztás elvét alkalmazták a faizásban, a nádlásban, a széna és sarjú kiosztásánál, de a nagyobb birtokúak újra és újra megpróbálták a birtokaránylag való elosztást keresztülvinni, ami mindig heves ellenállást váltott ki a kisebb birtokúak részéről. A falu elemi érdeke volt a művelés alatt álló terület állandó növelése annak érdekében, hogy változatlan terméshozamok mellett el lehessen tartani a falunak a XVIII. század második feléig folyamatosan gyarapodó lakosságát. Fontos kérdés, hogy kinek volt joga ahhoz, hogy a határban egy darab erdőt vagy bozótot, parlagot feltörjön és művelés alá vegyen, azaz foglalást tegyen. Rendezett viszonyok között Alsóörsön a veszprémi káptalan adta ki a határ egy-egy darabját irtásra, művelésre. Ilyen esetben a föld a káptalan fundusa lett, ennek következtében annak terméséből a földesúri jövedelmeket beszedhette. A kúriális nemesek is jogot formáltak a foglalásra, hivatkozva arra, hogy minden birtokba iktatott nemesnek joga van ahhoz, hogy a határ minden haszonvételéből részesüljön. Ha ezt a jogukat elismertették, akkor nemesi jogú földet szereztek, amelynek a terméséből a káptalannak nem fizettek semmit, s ők szedhették a földesúri jövedelmeket, ha a föld használatát másnak átengedték. A kérdés jelentőségét nyilván a földhöz kapcsolódó földesúri jogok adták. A káptalannak és a nemeseknek Alsóörsre vonatkozóan általánosságban megfogalmazott földesúri jogai a föld „feladása", a foglalás, irtás és művelésbe vétel folyamatában váltak beszedhető földesúri jövedelmek forrásává. A valóságban, különösen a szőlőbirtoklásban nagy keveredés alakult ki, a nemesek dézsmás szőlőket is bírtak. Természetes dolog, hogy a foglalások biztosították az egyre növekvő számú nemesi és zsellér lakosság megélhetését. Ezt a folyamatot a káptalan nem nézte mindig jó szemmel, mert a nemesek foglalásai következtében fokozatosan csökkent a káptalani birtokrész aránya, ami hosszabb távon a káptalan és a nemesség között a haszonvételek elosztásában az 1842. évi arányosításig elfogadott 1:1 aránykulcsnak a nemesség javára bekövetkezett eltolódását eredményezte. Emiatt a káptalan nagy gondot fordított az úrbéresei által elhagyott, pusztán maradt telkek nyilvántartására, nehogy feledésbe menjen a telkekre vonatkozó földesúri joga, aminek egyenes következményeként a nemesek azokat a maguk fundusaihoz kapcsolhatták. Ilyen okból eredő összeütközésre nem egy példa van a falu XVIII. századi 2 3 történetében. Mórocza János pl. a káptalan fundusán épített házat." 1759-ben