Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)
IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig
Mórocza Pétert intette a káptalan, mert a káptalan földjéből foglalt darabon épített magának házat, mire ő azt válaszolta, hogy az a fundus, amelyen házat épített, „közönséges" fundus, s mint compossessoratus azaz közbirtokos nemesembemek, őnéki is szabad foglalni, úgy hasonlóképpen az ilyen közönséges funduson a káptalannak is szabad foglalni. 24 1754-ben a veszprémi káptalan Hetesy Pétert intette törvényesen, aki a dézsmás szőleje melletti csalitot szőlő alá felfogta. Az intésre Hetesy azt válaszolta, hogy az irtástól csak abban az esetben fog elállni, ha a káptalan jobbágyai is felhagynak az irtásokkal. 25 A belső telkek és a határbeli földek földesuraságának kérdése egészen új összefüggésben jelentkezett a XVIII. század közepe táján. Már nemcsak az volt a tét, hogy kit illessen a földek földesúri joga, hanem az is, hogy meddig lehet növelni az irtásokat és szőlőtelepítéseket, meddig lehet terjeszkedni az erdők és a legelők rovására a szőlőültetésckkcl. Ebben a kérdésben először a káptalan és a nemesek között történt meg az összeütközés. 1752-ben a káptalan almádi és alsóörsi földjein a veszprémi mezővárosi polgárok nagy területeken szőlőket plántáltak. A káptalan által feladott földeken plántált új szőlőket és a káptalan kocsmája körül tett irtásokat az alsóörsi nemesek és agilisek szétrombolták és elpusztították. A törvényes intésre azt válaszolták, hogy „ők áztat igenis megegyezett falu akarattyábul cselekették" kizárólag amiatt, hogy „határjok olly szoros és szűk lévén, és ha azon plágát beplántálni vagy akármi hasznára akárki fordíttani akarná és fordíttaná, annyira elszoríttatnék marhájok élésétűi, de leginkább vízre való járásátul, hogy mind a comportionatus nemességhnek, mind a T. N. Káptalan embereinek marhát tartani lehetetlen volna". 26 A faluközösségre, a nemesek és a jobbágyok közös érdekeire hivatkoztak, ami egyáltalán nem volt légből kapott állítás, mert a falu elöljárósága az 1760as években már a saját tagjainak a foglalásait is korlátozta. Falusy György nemesember foglalást tett a Cseroldalban, amit később a Hetesyeknek átadott irtani, hogy majd tizedet adjanak neki a föld terméséből. Az igencsak szorgalmasan irtó és foglaló Hetesyek közül Jánossal szemben 1768-ban az egész communitas nevében nemes Fábián Ádám öregbíró lépett fel, emlékeztetve a falu elöljáróságának 1763-ban hozott határozatára: „ezelőtt öt esztendőkkel magok között az helység a foglalásokat megtiltotta légyen, mivel azonkívül is tudva való, hogy a marhajáró föld minémő szoros légyen...". 27 Az ügynek ezzel nem lett vége, mert Hetesy János nem állt el a földtől, s egy alkalommal, amikor a szénát betakarította, hazafelé menet a kocsiját felfordították, szénáját elhordták. A földje 1775-ben is megvolt, megszántotta és elkezdte vetni. Vörös Péter öregbíró intésére pedig azt felelte, hogy „...semmiképpen azon földnek ususától ... el nem áll, hanem tovább is fogja bírni, ha Mórocza Péter, Fábján Ádám, Vida István s több helységbeli lakos uraiméknak szabad irtásokat, szántóföld és
