Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)
IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig
utóbra maratt jobb heleken és telekekben lévő földek az plébánusnak és tisztartónak igen számossan marattak". 15 A felhozott példák Lovasra és Paloznakra vonatkoztak, ráadásul Alsóörsön nem voltak plébánosi és urasági földek, de itt is ekkor történhetett a földközösség felbontása felé tett első lépés. 16 Az ekkori kiosztás állandósulhatott, mert 1761-ben Balogh János nemes és Pálffy Pál jobbágy, az Alsóörssel szomszédos Lovasról való tanúk arról is szóltak, hogy a lakosok maguknak megtartják a legjobb földeket azokból, amelyek nekik osztályba jutottak, s bérbe adják a rosszabb minőségűeket: „... ha pedigh néha ollyas nagy hold föld tanálkozik, melybe két posonyinál több mégyen, azont azok magoknak tarttyák, a kiknek osztálba jutott, a mely földeket pedig az jobbágyok árendába adni kénszcríttettnek, azok az többiekkel edgyütt fölötte atzélyosak, és anyira kövessek, hogy ha az napnak meleghsége három négy napig tart, ugyanyira kiszáradnak, hogy az szántó vasat egy nap kétszer is kénszeretettnek az kovács által élesettettni és igazéttattni, méghis hat eökör alig viheti az ekét". 17 A Mária Terézia által elrendelt úrbérrendezés befejezésekor, 1780-ban a kilenc kérdőpont megválaszolásakor az alsóörsi jobbágyok már egyértelműen azt nyilatkozták, hogy a „földeket állandóssan bírják", ekkorra tehát befejeződött az örökszántó rendszerre való áttérés és megszilárdult a telekrendszer. 18 A szántóföldek használatában megszűnt a földközösség, az újraosztás gyakorlata, majd az 1842. évi arányosítási egyezség után lehetővé vált a földek tagosítása is. A közös tulajdonlás és használat ezzel nem szűnt meg. Az arányosítási egyezségig az erdők és az erdei legelők a káptalan és a nemesi közbirtokosság osztatlan tulajdonát képezték. 19 A nemesek úri jogon, a káptalan úrbéresei a földesúr engedélye alapján, különböző jogcímen, de együtt gyakorolták a faizási jogot, a kiosztás a falu valamennyi füstjére együtt történt. Ettől függetlenül sosem nevezték az erdőt a falu erdejének. A nádasok egészen az arányosításig a nemesek és a jobbágyok használatában maradtak, a földesúrnak a nádlásból nem volt haszna. Alsóörs a nádlásban kivételnek számított, a többi Balaton-felvidéki helységben a káptalan elvette a lakosoktól a nádlás szabad használatát. Éppen emiatt az alsóörsiek beszélhettek „falu nádjáról". A halászat a nemesi közbirtokosság és 1727-től kimondottan a káptalan joga volt, amit az 1753. évi úrbérrendezésig Alsóörsön nem tudott érvényesíteni. Az egyéni tulajdonban lévő rétek mellett Alsóörsön voltak közös 2 0 rétek is. A Kermencsi- és a Sósi-rétet, később a Balaton apadását is az arányosításig a nemesek, jobbágyok és agilisek együtt használták, ezért nevezhették „falu rétjének". Ezeknek a haszonvételeknek az elosztása a jobbágyoknál és a zselléreknél a sessióra, a nemeseknél a belső házhelyre épült. A haszonvételekből kizárták 2 1 azokat, akiknek nem volt házuk a faluban.'
