Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

ség előtt is azt nyilatkozták, hogy minden egész helyes gazdát a házhelyen kívül 16 hold szántóföld illet, melynek mindegyikében 2 pozsonyi mérő magot lehet elvetni két nyomásra. Alsóörsön a két nyomásba tartozó földeket Alsóés Felső-mezőnek is szokták nevezni. Az 1842. évi arányosítási egyezség után elvégzett tagosítás eredményeként a Felső-mező, ahol a legjobb földek voltak, a nemességé lett. 1827. október 20-án a nemesi közbirtokosság hozott egy határozatot: „A határbeli felső mezőben az ugaroknak bevetése és a földeken való keresztüljárás eltávoztatása végett a határnak 3 dűlőkre való elosztása és hogy dűlőutak lehessenek, a földek fekvésének megigazíttása eszközlése az elöljáróknak ajánltatott, az elöljárók pedig azt elfogadták és ezt is a T. N. Káptalannal is közölni kell."

9 Ebből a háromnyomásos gazdálkodás bevezetésére is lehetne következtetni, de az adózó lakosság 1828. évi országos összeírásakor még mindig azt állapították meg az összeírok, hogy az alsóörsi határban két egyenlő nyomás van. Az 1720. évi országos összeírásnak a szöveges része hat Balaton-felvidéki faluról, köztük Alsóörsről latin nyelven a következő feljegyzést tartalmazza: „haberent agros suos in duos campos annuatim inter incolas ad exigeatiam facultatis cujuslibet adaptari et annuatim seorsive usuari consvetos, sed ob angustiam territoriorum insufficientes... ".

10 Az idézetben arról van szó, hogy a felsorolt helységekben a földeket két mezőben (nyomásban) évente a lakosok között kinek-kinek a fakultásához szokták alkalmaztatni és évenként külön használni, azonban a föld szűkössége miatt elégtelenek.

11 A Balaton-felvidéki káptalani falvakban évente szokták a földeket felosztani és külön használni, ezekben a falvakban tehát újraosztásos rendszer (földközösség) működött, mégpedig annak nem az egyenlősítő, hanem a differenciált osztásos változa12 ta. " A földek kiosztása során a differenciálás a fakultáshoz képest történt, ami szó szerint a paraszt tehetségét vagy tehetősségét, ebben a korban és viszonyok között az igaerőt jelentette. Valószínűleg Alsóörsön is létezett a földközösség olyan rendszere, amelyben az igaerőhöz arányosítva osztották ki évente a földeket, egészhelyes jobbágynak tekintve azt, aki 6 ökörrel tudott szántani, félhelyesnek a 4 ökörrel, negyedhelyesnek a 2 ökörrel szántót, és így 6:4:2 igásállat arányhoz 8:4:2 13 arányban kiosztott földek tartoztak volna. A különféle alsóörsi összeírásokból ilyen arány nem állapítható meg az igásállomány és a kiosztott földek között, ami az állattartás helyi nehézségeiből és abból adódott, hogy a kiosztásnál figyelembe vették a földek minőségét is. Az igaerő és a kiosztott földek közötti arányosítást azért sem lehetett elvégezni, mert egyre kevesebb gazdaságban volt ökör, általánossá vált a két lóval rendelkező gazdaság. Pl. 1753-ban a káptalani jobbágyok között csak két ökrösgazda volt, de öt telkes jobbágynál 13, hat zsellérnél 14 lovat írtak össze.