Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

a falu határában lévő szőlőhegyek, kőbányák, a halászat és a nádlás mindeze­kért kárpótolta a falu lakóit. 1715-ben az alsóörsiek két nyomásra osztva művelték - köves - földjeiket, melyek egy pozsonyi köböl őszi vagy tavaszi vetés után átlagosan vagy közön­ségesen 3 pozsonyi köblöt teremtek. Kevés rétet bírtak, amelyen két kaszás munkájával jutottak egy szekér szénához. Legelőjük kicsinysége miatt mások­tól szoktak maguknak bérelni. A szőlőhegyükön közönséges bor termett, egy kapás nagyságú területen kettő és fél pozsonyi akó, melynek akóját 52 krajcá­rért szokták eladni. Termeivényeiket Veszprémben tudták értékesíteni." 1720-ban Arács, Csopak, Paloznak, Lovas, Alsóörs és Felsőörs helységek­ben a jobbágyoknak kevés a földjük, rétjük, legelőjük, emiatt Veszprém vár­megyében bérelnek földeket, réteket és legelőket. A föld közepes jóságú, egy pozsonyi köböl vetés közönségesen 3 vagy 4 köblöt terem. Szénájuk fele rész­ben sással és náddal kevert, egy kaszás munkájával egy szekérre való szénát nyerhetnek. Szőlőhegyük mély helyeken fekszik, emiatt közönséges, a legrosz­szabb és könnyen romlandó bort termi, egy kapás után három és fél akót. Mak­koltató erdeik nincsenek, tűzifájuk elegendő van. Eladható termeivényeiket egymás között értékesítik. Malmuk nincs, de Lovason az egyik malmot az al­sóörsi Farkas István bérli. A szőlőhegyeken vannak új szőlők, parlagszőlők, amelyeket a földesurak néhány esztendőre szabadossá tettek, emiatt azokból 8­9 évi szabadság leteltéig nincsenek bevételeik. 4 A Mária Terézia által elrendelt úrbérrendezés idején az úrbérrel kapcsolatos kilenc kérdőpont első megválaszolásakor, 1767-ben a jobbágyok elöljárói el­mondták a helység haszonvételeiről, hogy a határban a marháiknak van lege­lőjük, a lakosoknak van faizási joga, az uraság ingyen ad tűzifát, az épületre való fát pedig máshonnénd szokták beszerezni. Malomba járni, őrletni a szom­szédos lovasi helységben szoktak, ahol négy malom található. Eladandó jószá­gaikat a közel lévő Veszprém városába viszik. Rétjeik vannak, de azokon sarjút nem kaszálhatnak. A határban van szőlőhegyük, melynek terméséből mostan csak tizedet adnak. 3 A második alkalommal 1780-ban feltett úrbéri kilenc kérdőpontra a jobbá­gyok már részletesebben válaszoltak. A helység haszonvételeit így jellemezték: 1. A Fölső-mezőn némely szántóföldjeik a tiszta búzát megtermik. 2. Veszp­rém városa helységükhöz egy mérföldnyire van, ahol majorságukat, gyümöl­cseiket eladhatják, a szükségükre valót, kiváltképpen a sót megvásárolhatják. 3. Mindenféle marháiknak az Balaton vizén alkalmatos nyári itatója van. 4. Tűzre való faizásuk a határukban harasztból találtatik. 5. Határbeli szőlőhegyükén alkalmatos bor terem, melyet könnyen pénzre lehet fordítani. 6. A Balaton vi­zén egy kevés nádat is szoktak a maguk számára esztendőnként aratni. 7. Halá­szatból is vesznek némely hasznot maguknak. 8. A helységnek egy kaszás rétje

Next

/
Thumbnails
Contents