Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)
IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig
a falu határában lévő szőlőhegyek, kőbányák, a halászat és a nádlás mindezekért kárpótolta a falu lakóit. 1715-ben az alsóörsiek két nyomásra osztva művelték - köves - földjeiket, melyek egy pozsonyi köböl őszi vagy tavaszi vetés után átlagosan vagy közönségesen 3 pozsonyi köblöt teremtek. Kevés rétet bírtak, amelyen két kaszás munkájával jutottak egy szekér szénához. Legelőjük kicsinysége miatt másoktól szoktak maguknak bérelni. A szőlőhegyükön közönséges bor termett, egy kapás nagyságú területen kettő és fél pozsonyi akó, melynek akóját 52 krajcárért szokták eladni. Termeivényeiket Veszprémben tudták értékesíteni." 1720-ban Arács, Csopak, Paloznak, Lovas, Alsóörs és Felsőörs helységekben a jobbágyoknak kevés a földjük, rétjük, legelőjük, emiatt Veszprém vármegyében bérelnek földeket, réteket és legelőket. A föld közepes jóságú, egy pozsonyi köböl vetés közönségesen 3 vagy 4 köblöt terem. Szénájuk fele részben sással és náddal kevert, egy kaszás munkájával egy szekérre való szénát nyerhetnek. Szőlőhegyük mély helyeken fekszik, emiatt közönséges, a legroszszabb és könnyen romlandó bort termi, egy kapás után három és fél akót. Makkoltató erdeik nincsenek, tűzifájuk elegendő van. Eladható termeivényeiket egymás között értékesítik. Malmuk nincs, de Lovason az egyik malmot az alsóörsi Farkas István bérli. A szőlőhegyeken vannak új szőlők, parlagszőlők, amelyeket a földesurak néhány esztendőre szabadossá tettek, emiatt azokból 89 évi szabadság leteltéig nincsenek bevételeik. 4 A Mária Terézia által elrendelt úrbérrendezés idején az úrbérrel kapcsolatos kilenc kérdőpont első megválaszolásakor, 1767-ben a jobbágyok elöljárói elmondták a helység haszonvételeiről, hogy a határban a marháiknak van legelőjük, a lakosoknak van faizási joga, az uraság ingyen ad tűzifát, az épületre való fát pedig máshonnénd szokták beszerezni. Malomba járni, őrletni a szomszédos lovasi helységben szoktak, ahol négy malom található. Eladandó jószágaikat a közel lévő Veszprém városába viszik. Rétjeik vannak, de azokon sarjút nem kaszálhatnak. A határban van szőlőhegyük, melynek terméséből mostan csak tizedet adnak. 3 A második alkalommal 1780-ban feltett úrbéri kilenc kérdőpontra a jobbágyok már részletesebben válaszoltak. A helység haszonvételeit így jellemezték: 1. A Fölső-mezőn némely szántóföldjeik a tiszta búzát megtermik. 2. Veszprém városa helységükhöz egy mérföldnyire van, ahol majorságukat, gyümölcseiket eladhatják, a szükségükre valót, kiváltképpen a sót megvásárolhatják. 3. Mindenféle marháiknak az Balaton vizén alkalmatos nyári itatója van. 4. Tűzre való faizásuk a határukban harasztból találtatik. 5. Határbeli szőlőhegyükén alkalmatos bor terem, melyet könnyen pénzre lehet fordítani. 6. A Balaton vizén egy kevés nádat is szoktak a maguk számára esztendőnként aratni. 7. Halászatból is vesznek némely hasznot maguknak. 8. A helységnek egy kaszás rétje