Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

van, kivévén azon részt, amely a nemeseknek és agiliseknek esik. 9. Malom szomszédságukban a lovasi határban van, ahol őrölhetnek. Helységük „kárai és fogyatkozásai" így következtek: 1. Többnyire szántóföldjeik kövesek, nehezen szánthatók, terméketlenek. Ha szárazság van, vetéseiknek semmi hasznát nem vehetik, kiég belőle a gabona. Ha trágyázzák a földeket, annál rosszabb, száraz időben jobban elsül bennük minden. 2. Határukban kevés rétjük van s azok is soványak és sarjút nem lehet rajtuk kaszálni, mivel némelyek dombosak, némelyeknek pedig a földje alul köves lévén, a füvet meg nem nevelik, és ha záporeső van, az esővíz elönti őket. 3. Jóllehet ugyan ezelőtt marháiknak számához képest határbéli legelőjük elegendő volt, de azóta a juhokat a közbirtokosok elszaporították és a legelőt nagyon elszorították, emiatt a jobbágyok a marháiknak más helységekben bérelnek legelőt. 4. A határukban lévő erdőben nincs épületfa. 5. A földesúrnak tizedet is kell adniuk.

6 Az 1828. évi országos összeírás idején Alsóörs helyzetét az jellemzi, hogy a szántóföldjei 1/4 részben jobb minőségűek, 1/4 részben közepes minőségűek és 2/4 részben rosszabb minőségűek. Egy pozsonyi mérő alá való földön a tized levonása után a legjobb földeken 2 pozsonyi mérő, a többin 1 1/2 pozsonyi mérő terem. A gabonatermesztésnek a tiszta jövedelme igen csekély, egy pozsonyi mérő területen előbb 5 7/10, majd 1830-ban ennek az adatnak a korrekciójakor 28 4/8 krajcárt állapítanak meg konvenciós pénzben. Egy kaszás réten a tiszta jövedelem 1828-ban 1 forint 47 2/5 krajcár, 1832-ben 1 forint 24 krajcár. Egy kapás szőlő után a tiszta jövedelem 1828-ban 59 1/2 krajcár, 1832-ben 1 forint 38 2/6 krajcár. Egy tehén után a tiszta jövedelem 1828-ban 51 3/5 krajcár, 1832-ben 1 forint 7 1/2 krajcár.

7 A gazdálkodás ilyen adottságai mellett a lakosság megélhetése szempontjából a második fontos kérdéssé az vált, hogy ebből a kevés és szűkös haszonvételből hogyan részesültek a falu lakói, hiszen nyilvánvaló, hogy az 500 lelket eltartó faluhatár, az erdőket és a Balaton vízfelületét leszámítva, nem volt nagyobb egy középbirtoknál. A művelhető földek használatában a XVIII. század első felében még létezett a földközösség. Először a földközösség működését, majd az új területeknek a művelésbe való bevonását, a foglalás lehetőségeit fogjuk megvizsgálni. A Balaton-felvidéken a gazdálkodás feltételeiben nem következett be olyan mértékű romlás, mint a hódoltság területén, ahol a lakosság és az igaerő csekély száma, a rendelkezésre álló föld bősége miatt még a XVIII. század első felében is a szabadfoglalás, a földközösség kezdetleges formája uralkodott. Az 1715. és 1720. évi országos összeírásoknak az idevágó megállapításai egyértelműen arról szólnak, hogy a Balaton-felvidéken a lakosok két nyomásra vagy mezőre osztva művelték a földjeiket. 1753-ban az alsóörsi káptalani birtokon két nyomásra való földeket bírtak a jobbágyok és 1767-ben az úrbéri kiküldött -