Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Harmadik rész - A török hódoltság peremvidékén

felsöörsi szőlőhegyen. Ugyanezen évből - 1667-ből - való egy érdekes kihallgatási jegyzőkönyv töredék: „..

.Secundo: tudgya, hallotta, hogy Fölső Őrsön most a Fölső Örsi prédikátor lakik, az annak előtt a Fölső Őrsi prépostok lakó helye volt... Tertio: tudgya, hallotta ... hogy ki akarattyából, vagy ki földjén vagyon a malom Miske Palota felé, melyet most a prédikátorok számára tartanak ... Amely házban a Prédikátor lakik, annak előtte Prépostok háza volt, és minden hozzá tartozandó földeivel Fölső Örsi prépostok bírták..."

173 A népesség növekedésének egyik biztos jele volt az irtásföldek megjelenése. Ezek a nehéz - erdő- vagy bozótirtással kialakított - új termőföldek nem kerültek az úrbéres földek közé. Állami adót nem kellett utánuk fizetni, a ránehezedő földesúri teher is minimális volt. Ezeket a földeket a parasztok adhatták-vehették, s szinte polgárok módjára örökölhették. Ezért a felsöörsi Kiss Tamás - 1668-ban - öntudatosan irattá levélbe az általa termőföldekké tett irtásföldeket: „...Anno 1668. Én Kiss Tamás adom tudtára, az kiknek illik az levelembe rendiben, hogy nékem mely irtásföldjeim annak, azokat rend szerént levélben tétettem míg élő eleven vagyok, hogy holtom utánis azon Gyermekeimtűi senki el ne vetesse, sem az Atyámfiai közül valalki, sem más ember, az mely földek rend szerént ezek, az melyek vágynak Szála Vármegyében, és Fölső Eörsi határban, első irtásföldem vagyon az Vörösön (azonos a későbbi Vörösdombbal, amely a templomtól E-ra terült el — Szerző), második vagyon az Pap Antalban, az kit más névvel hívnak Csúcsos-földnek; harmadik vagyon az Vakolában, az melynek csak egy darabja irtás; negyedik vagyon az Kölestarlón, az mellyet csak magam két kezemmel irtottam; ötödik vagyon az kit Dűlőnek hívnak az fő Kútra dűl; hatodik vagyon az Siátban (később Zsiát Szerző), az mellyet vettem Gergőlitűl egy szita búzán, egy szita árpán, ezen fóllebb meg vett földieket, kit pénzemen vettem, kit pénzzel irtattam, kit magam nagy erővel erdőbűi bokrokbúi irtottam, az mellyek helyhez való pedig azokat nem szükség ide Íratnom, az kik a helyen laknak azok bírják azokat, az fönt megírottakat pedig azért Írattam föl, hogy holtom utánis az én Gyermekeimtül senki el ne vehesse, az mely írás lett illyen böcsületes személyek és Polgár Társaim előtt, úgymint Kiss János, Puha Imre, Pecze Gergöly, Weszprémben lakozó Sanya János Uraimék előtt, az mellyet is Szokott Pöcsétünkkel, és kezünk keresztvonyásával kívánunk megerősíteni, mivel írást nem tudván, tehát eképpen: Kiss János X. Puha Imre X. Pecze Gergöly X. Sanya János X."

174 Az állandó pénzhiány miatt a birtokok zálogbavetése gyakori volt még a legnagyobb birtokos családoknál is. így 1672-ben a régi felsöörsi birtokos család - az Ányos-família - birtokát Márffy Ferenc (és fiai: György és Sándor) birtokolták zálogban. A Márffy testvérek a zálogföldből három hold földet továbbadtak - egy Salomváry János nevű veszprémi lovaskatonának - a felsöörsi út mellett, az Előszőlőnek nevezett helyen szőlőtelepítésre. A terület szomszédai: keletről a Veszprémben lakó Végh Gergely; délről Szálai János; nyugatról az ország útja. A bérlő katonának nem kellett adóznia a szölö terméséből. Utódainak viszont kötelességévé tették, hogy évente 20 pint (1 pint = 2,5 liter) borral adózzon a földesúrnak.